Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Egy „alak"

Egy „alak". Szőke Gyurkával sok bolondság esett meg életében, a mi természetes, minthogy kissé naiv, és e mellett túlságosan is hiszékeny volt. Mind a két tulajdonság becsületes lélekre vall; de azért egyikkel se sokra lehet vinni. A kit ilyennek ösmernek, abból hamar válik „alak"; már pedig senkinek se válik előnyére, ha a háta mögött tréfás mosollyal mutatnak rá, úgy mondogatják: ez az! Szenvedélyes vadász volt ez a Gyurka, a mi csak súlyosbította a helyzetét. Mert a vadászkompániák valóságos orgiáit ülik a tréfának, s Diana szolgálatában hagyomány, hogy mindent jó képpel kell tűrni. A ki bírja marja; — legfeljebb legyen ügyes a legény s adja vissza a kölcsönt — ha tudja — kamatostól. A vadászatokon folytonos rendezkedéséről volt híres, egyebek közt. Adta a komolyat, annál is inkább, mert teljes mértékben átérezte hivatása fontosságát, a mikor szakadatlanul azzal izgatta a társait, hogy követelte tőlök a szünetek közt a puska oly módon hordását, hogy töltetlen volta rögtön szembeötlő legyen. A legjobb szándék vezette, de azért sokat szidták tolakodó gyámkodása miatt. A hajtókkal is egyre baja volt; szünetlenül veszekedett velők, oktatta, dorgálta őket, hogy akárhány megszökött, ha látta, hogy Szőke úr is a vadászok között van. Ráadásul nem nélkülözött a rendezkedése bizonyosfokú szélességet, a mi gyakran volt oka, hogy intézkedései közderültséget keltettek, a mikor például a hajtóvonalat oly szigorúan egyengette ki, hogy az egyik szárny kénytelen volt belenyújtózni a szomszé118