Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

A tekintély

— Biz' ez fontos kérdés — mondta tettetett komolysággal.— Erre nem gondoltam. Van itt kocsis, hetes, inas, szol- j gáló, szakácsné, tehénpász- U tor, kerülő, béres, meg j|| béresgazda. Most magán a | \|| sor. Hát mi szeretne lenni? 18 fi ' A vadőr tűnődik. Érzi m a helyzet súlyát s szükségét látja, hogy némileg mentegetőzzék. — Mert kérem alássan, — mondja végül — tekintélyt kell tartani, azt csak tetszik érteni, úgy-e? — Hogyne! Fődolog persze a tekintély. Tudja mit János? én nem bánom, intendánstól kezdve lefelé, választhat czímet, a mit akar. János megdöbben s elképed. — Iníendás?! — kérdezi. — Akár az, én miattam. — A' sok lesz. Azt nem állom, nem értem. Hanem — leszek „vadászmester úr", ha meg tetszik engedni. Nagyot lélekzett és szívdobogva leste a választ. — Jól van, vadászmester úr, — e szerint holnap reggel helybe áll kend! érti? — Igenis értem, kérem alássan, volt az alázatos és boldog felelet. S a „vadászmester úr" azóta már tartja a „tekintélyt".