Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

A tekintély

A tekintély. A demokratizmust hányan hangoztatják, a kik sértésnek veszik, ha a pinczér nem nagyságolja meg őket. Hisz' mainapság mindenki nagyságos. És az előkelő vendéglők kövér főpinczérei szégyenérzet nélkül mondják: „kezét csókolom!" — ha egy jól öltözött úr három hatos borravalót hagy számukra a fehér terítéken. Ilyenekből áll ez a mi sokat emlegetett s ugyancsak felfújt demokrácziánk, ma. K. Feri barátom pompás kis birtokot vett nemrégen a főváros közvetetlen közelségében. A birtok tőszomszédságában mindjárt ki is bérelt egy vadászterületet, a melyre természetesen megfelelő személyzet is kellett, vadőr-minőségben. A sportsman-földesúr csakhamar talált alkalmas embert, a ki a vadászterületet rendben tartsa s mint becsületes vadőr szerepeljen. Az egyezkedés megtörtént s az obligók dolgában mind a két fél részéről tisztázva volt a helyzet. — No János, — mondja a földesúr, — e szerint maga holnap helybe áll s megkezdi a dolgát. — Igenis, kérem alássan, — felel az ember, a fejét vakargatva, — csak egyet szeretnék tudni. — Ugyan, mi legyen az? — Azt, kérném alássan, hogy mi lesz az én czímem . . . A földesúr nagyot néz. 116