Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Kamatostól

Végre is meg kellett értenie, hogy mezítláb maradt a boldádi gyepen. Komoran ült le a fa alá, összeszedte a holmiját, e közben felfedezte, hogy az ő puskáját lőttük ki az imént. Megfenyegette a levegőt. Kisvártatva lecsillapult. Tölcsért csinált a tenyeréből s kísértetiesen huhogott. Kért, követelt, hívott bennünket, végül káromkodott. Kegyetlenek voltunk; nem válaszoltunk. Utoljára is mit volt mit tennie, (mezítláb csak nem futhatott a tüske közt utánunk), a hóna alá kapta a puskáját s a gyalogösvényen vándorútra indult — hazafelé. Az isten megszánta; arra vezetett egy fuvarost, a ki felszedte jó borravalóért a szekerére s elvitte Béltekre. 115 8*