Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Gyuri bácsi

Málcsi mindjárt a karomba kapaszkodott s azt mondta, hogy lovagjául választ. Bencze is ott volt és kékült-zöldült mérgében, a mit hogy megláttam, mindjárt sokkal szivesebben vállaltam el Málcsit. Az erdész nagy óvatossággal vezetett bennünket a helyünkre. Igazán nagyszerű pontot juttafott nekem. A dohosvölgynek egy mély szögletét, a hol szinte holtbizonyossággal kellett farkasnak rám jönni, ha csak egy toportyán volt is az erdőben. A mikor az erdész tovább ment, így szólott jelentősen: oszt' vigyázzanak egymásra gyermekeim. Igaz, ni, gondoltam, 'iszen ketten leszünk. Azt hiszem, egy pillanatra elkomorodtam, de Málcsi megvigasztalt: — Ne féljen, mondta, csöndben leszek. Meg sem mocczanok az egész hajtás alatt. Leült egy sziklára, elibém, két lépésnyire tőlem s onnan pil­lantott rám, igézetesen, érzelmesen. Ámbár csakugyan hallgatott, mégis roppant rosszul éreztem magamat. Mondanom illett volna valamit, de csak nem kezdhet­tem most szerelmet vallani? Pedig csiklandozott az alkalom, mint­hogy olyan nagyszerűen magunkban voltunk, s Málcsi — mon­dom — úgy nézett rám, de úgy! . . . Már kezdődött a hajtás, a miki Az erdőben itt is, ott is mozgás nesze támadt. Valami nagy vad, talán szarvas, robogott el fölöttünk, a dombon. Málcsi felugrott: — Jézus! — kiáltotta. kezét s némán megkinált valamivel. Eg volt, a mit az úton talált. - Köszönöm szépen, gondoltam egy ilyen gyönge mozdulatot is észre­vehet a farkas. Hanem azért kény­telen voltam elfogadni a kedves ajándékot. 5

Next

/
Thumbnails
Contents