Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Mi ketten a Czompósban

Mi ketten a Czompósban. Az égről valósággal tűzbe mártott sugarak hulldogáltak. Mi ketten, F. Józsi meg én, a Czompósban vadásztunk „mórsneffre". Hogy mi az a Czompós ? Ma már ártatlan helye sok szép vadászemléknek ; de valamikor a legirgalmatlanabb feneketlen mocsár volt Öreg-Csertő közelében; olyan mocsár, hogy a ki bele ment . . . No de majd kisül az mindjárt. Előre kell bocsátanom, hogy F. Józsi a legformásabb akrobataizomzatú ember, a kinek minden porczikája külön él, ha ő úgy akarja. Ötven kilogrammos vasrűddal mulinézik reggelenkint s azután néhány szabályos és plasztikus kézállást csinál, hogy jól essék neki a villásreggeli. Mint vadász, fáradhatatlan s csak egyetlen egy valakit tudok, a ki vele úgy a hogy győzi, de azt az egyet röstelem megnevezni. Ha F. Józsinak nem volna egy kicsit (úgy egy jó arasszal) rövidebb a lába, mint azé a valakié, akkor az az úr egy csöppet sem győzhetné ő mellette. Tehát ezzel az arasznyi lábszárkülönbözettel mentük mi bele egyszer a Czompósba. Nekem is volt már akkor egy pár nagy tőkeruczám. Józsinak is. A tarisznyánkat ugyancsak húzta a nehéz zsákmány. Hanem a mikor az első „mórsneff" felrepült a Czompós szélén, nem kellett a rucza; íubiczkoltunk előre a pocsolyában a zsombikos felé, a honnan lövéseinkre tuczatjával kelt ki a hosszúcsőrű. Részegen a gyönyörtől s a vadászat izgalmától (mind a ketten bolondjai vagyunk a mórsneffnek) bugdácsoltunk előre, be-be, a 106