Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Gyuri bácsi

Kezdett tetszeni a dolog, mit tagadjam? Ámbár volt valami ijedezésem attól, hogy oszt' én már ne mozoghassak úgy többet, szabadon, mint eddig. Vasárnap reggel misére menjek az asszonynyal. Este lesse az asszony: mikor jövök. Fakgasson: merre jártam . . . Haj-haj! De a hányszor Málcsi elibém került, pedig hogy-hogy nem, elég gyakran került, mindig buzdúltam egy kicsikét, a magam módja szerint. Megszorongattam a kezét s folyvást csalogattam, hogy jöjjön vadászni. Csak legalább ezt ne cselekedtem volna. Mert egyszer mégis eljött. És onnan datálódik az egész nagy összekülönbözés. Farkashajtás volt, pajtikám! hallod-e? farkashajtás! Tíz esztendő alatt sem volt annyi farkas a Bükkben, mint akkor. A környék juhnyájai és disznókondái napról-napra fogytak. Az egész világ ránk esett, hogy lövöldözzük le már a toportyánférgeket, mert megesznek bennünket. Gondolhatod, milyet ugrottam örömömben, a mikor az uradalmi erdésztől megkaptam a meghívást a nagy farkasvadászatra. Az erdész rokona volt Málcsinak, s úgy kell lenni, hogy beavatták a tervezgetésbe, mert a mikor a vadászat napján kora reggel megjelentem nála, így szólt hozzám: — Kedves barátom, olyan mulatságban lesz ma része, hogy el nem felejti ebben az életben. Magának adom a legjobb helyet. Aztán, — itt hozzám hajolt és hamiskásan dünnyögte: — egy szép asszony kívánta, hogy ott lehessen maga mellett. Látni szeretné, a mikor . . . (itt némán jelezte a lövést.) A szép asszony Málcsi volt, a kit én ebben a pillanatban a Paradicsomba kívántam volna. Farkashajtásra asszony! . . . Hogy a mikor még az orrom czimpájának sem szabad megmozdúlnia, ő ott elkezdjen diskurálni^ izegni-mozogni, békától félni, szúnyogokat agyonverdesni! Ki hallott még ilyet? Elviheti akkor az ördög a jó helyet. De már ezt a keserű poharat ki nem kerülhettem. 4