Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Gyuri bácsi

— Ugyan-ugyan?! talán biz' legyeskedtünk a menyecske körül, Gyuri bácsi! — Erigy a pokolba. El van az már rontva alaposan. Éppen abban rejlik a hiba, (itt suttogva folytatta), hogy Benczénét énnekem kellett volna elvennem valamikor. Nagy szemet meresztettem. — Bolond volt az eset, pajtikám; de tudja isten, nem nagyon bántam meg. Hanem a nagysága annál istentelenebbül haragudott rám, jó darabig. Ma sem szível s csak úgy félvállról fogadja a köszönésemet. — No már erre kíváncsi vagyok, Gyuri bácsi. — Hát elmondjam? te! — hát csakugyan elmondjam? — Hadd tudom legalább, mért kell itt dideregnünk, a helyett, hogy száraz szobában kvaterkáznánk. — Jó no, hát elmondom. De oszt' csitt a glédába', nem kell beszélni róla, mert magam is restellem egy kicsit. „Csinos asszony volt ez a Benczéné, ezelőtt vagy tizenöt esztendővel. Azt híresztelték róla, hogy jómódú is, mert hogy az első ura rátestálta az egész vagyonát. Tudniillik özvegyasszony volt a derék perszóna, és akkoriban Kenderné Málcsinak hívták. A leánykori vezetéknevét biz' én elfeledtem. Egyébiránt az nem is fontos, úgy-e? Magam épen olyan javaházasulandó-számba mentem. Ámbár voltak, a kik már agglegénynek kezdtek csúfolni. Bántam is én. Megvallom, nem nagyon törődtem a fehércselédekkel. Minden gondolatom csak a vadászat volt, akár ma is. Ezt az özvegy Kendernét nagyon ajánlgatták volt nekem. Hogy milyen házias, takarékos, gondos. Hogy már itt volna az ideje, hogy arra is gondoljak, mi lesz velem, ha öregségemre magamra maradok. Milyen más a családos élet! milyen szép, milyen jó! Az embernek semmire sincs gondja, mindent elvégez a felesége. Nem kell veszekedni a cseléddel; nem kell törődni a házi bajjal, azt mind a feleség vállalja magára. Az ember mindössze is csak csókolódik itt-ott, valamelyest. 3 í*