Bársony István: A róna és az erdő , Állatjellemek, hangulatok, vadász-emlékek és arczképek gyűjteménye / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1324

I. ÁLLATJELLEMEK. - A hóhér mulat

úgy fúrja be magát játékos, lenge röpűléssel a szelek közepébe. Ebből a nagy messzeségből is látni, milyen biztossággal kering, fordúl. Kerekszélű szárnya feszül, akár a vitorla; a madár testét pehelyként emeli ez az erős, aczélos szárny. Vastag, egyenes bothoz hasonlít a farka; szinét a madár mintha a barna felhőtől kérte volna. Egy vadászó héja van odafent. Egy szárnyas hóhér. Hiénája a madárvilágnak. A lég urai közt sok a zsarnok, sok a félelmes rabló, a nagyerejű atléta, a villámgyors orgyilkos; de egyik sem olyan gonosz, olyan kegyetlen, olyan kérlelhetetlen, mint a héja. A sasok felséges, királyi madarak. A nemes erőnek, a nyiltan támadó bátorságnak a mintaképei. Ők a szárnyas oroszlánok. Csupán vérszomjból, halomra, nem ölnek. De elveszik azt, amire szükségök. van. A jóllakott sas, — szerelmi harczait leszámítva, — meglehetősen békességkedvelő. A sólymok a tigrisek. Gyilkolni vágyik valamennyi; vért szomjúhozik köztök a legkisebb is. Gyorsak, mint a villám. Amely állattal bírnak, annak az élete játékszer nekik. A vándor sólyom támadása akár a menykőcsapás. Neki a földön meglapuló holtra ijedt madár nem is kell; ő mulatni, élvezni akar, mini a valóságos vadász. A madarat röptében fogja el; neki ez úri mulatsága. A kányák a farkasok. Gyávák és leskelődök; meglepetésre építők; ha lehet, könnyű prédára áhitozók. A héja az igazi bestia, a született hóhér, a szárnyas hiéna. Reggeltől estig folyvást ölne. Amíg bele nem fárad a gyilkolásba, addig résen van folyvást, és jaj annak a nálánál gyöngébb állatnak, amelyet észrevesz. Földön — 36 - 2*