Bársony István: A róna és az erdő , Állatjellemek, hangulatok, vadász-emlékek és arczképek gyűjteménye / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1324

I. ÁLLATJELLEMEK. - Imposztorok

IMPOSZTOROK. Irdumbirdum a virágos kert vadonatúj rácsozata mellett fekszik a gyepen és sütteti magát a tavaszi verőfénynyel. A pusztai kúriának ez a vadonatúj rács a legszembeszökőbb dísze. Zöldre van festve s minden egyes lécz tetején vörös lándzsa mutat az égre, mintha egy sereg, körbe ültetett kaktusz virítana. A kis virágos kerten kívül még csak a veteményes van bekerítve, csakhogy az sövénynyel. A sövény tetején sűrű tüskekoszorú húzódik végig; azon ugyancsak bajjal lehetne átugrálni. Egyébiránt az udvar kerítetlen s így nem is igazi udvar, mert nem lehet tudni a határát. Addig tart, ameddig az ember akarja. Belenyúlik a szérűskertbe, amelyet három felől árok vesz körűi; — csak a tanyák oldaláról nyitott. Ott vén szalmakazlak gubbaszkodnak, roskadoznak. Az uj fű közt, ami a szérűs terűletet szőnyegesre puhítja: még fakóbbnak tetszik az esőverte szalma, mint amig a téltől megviselt gyep vette körűi. A szérűskerten túl már kezdődik a vetés. Felséges üdeség mutatkozik rajta. Némelyik táblán, az ősziek közül, már hullámot kerget maga előtt a szél. Ahol éppen megdől a vetés a fuvalomtól, ott halavány vonal támad rajta, keresztben. Ahol visszalendűl: ott megint sötétzölden fénylik az istenadta ragyogó napsugártól. - 25 -