Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

— 91 — folyosó vasoszlopát, másik karjával pedig egy nagy kerek sajtot szorított keblére, midőn végre halálmegvetéssel nekiindult útjának, a hajó egy lökése folytán egy-kettőre bent termett az én kabinomban, a sajt pedig hűtlenül elhagyva őt, teljesen önállóan és vígan gurult be a szalonba. Hz ebéden, melynek tartama alatt a tányér- és üvegtörés csörömpölése, majd időnként egy emberi test zuhanásának tompa zaja hallatszott be hozzám a kabinba, csak a legviharedzettebbek vettek részt. H szalonban, amely tudvalevőleg a hajó leghátulján van, tehát ott, ahol a mozgás a legerősebben érezhető, egy perc kevés, de annyi ideig sem volt nyugta az embernek. Szemtanúk állítása szerint különösen a szegény orvos vette ki részét az elemek harcából, amennyiben alighogy megjelent a szalonban, máris közvetlen érintkezésbe lépett az ott levő tárgyakkal, valóságos perpetum mobileként lódulva ide-oda, úgy hogy csak az isteni gondviselés kifürkészhetetlen bölcseségének tudható be, hogy Norvégia eme sorsüldözött gyermeke épkézláb látta viszont ködös hazáját. Tetőpontját a vihar estefelé érte el. H hajó néha oly mélyen dűlt az oldalára, hogy azt lehetett hinni, nem lesz már képes újra felegyenesedni. Hz ablak nyílásain csak egyre ömlött be a víz, sőt a hajón minduntalan átcsapó hullámok felszakították a lejárás ajtaját és most már onnét is kezdett behatolni a víz a folyosóra. Közben lassan beállt az esti szürkület, majd mindjobban sötétedni kezdett, úgy hogy alig lehetett látni valamit, csupán mindenféle zűrzavaros hang, a szél süvítése, a hajóra zuhar.ó hullámok hatalmas döreje, a deszkák recsegése, ropogása hallatszott. H helyzet igazán kezdett aggasztó lenni. Nem kellett semmi különös képzelődés ahhoz, hogy most már komolyan azt ne kérdezzük magunktól, hogy vájjon meddig fogja a mi gyengén épített, régi kis hajónk ezt kibírni ? Eszembe jutott egy hozzánk hasonló vadászexpedició sorsa, mely pár évvel ezelőtt szintén egy régi, rozoga hajón kelt útra és melyet a jégből való visszatérése közben nagy vihar lepett meg. H hajóba mindenünnen benyomuló vizet egyideig ismét kiszivattyúzták, azonban később a víz behatolva az alsóbb helyiségekbe, annyira tele lett szénporral, hogy emiatt a szivattyúk bedugultak, nem voltak képesek továbbműködni és a hajó pár óra alatt elsülyedt, a rajtalevők pedig egy tengerész kivételével mind odavesztek.