Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

— 92 — Az idő végtelen lassan múlott. Unalmamban elkezdtem számolgatni a hullámokat, amelyek átcsaptak a fedélzeten. Minden huszadik, tizenötödik hullám különösen nagy lehetett, mert ilyenkor sokkal mélyebben hajolt át a hajó a másik oldalára, mint rendesen. Es csak recsegett, ropogott minden, a víz ömlött be az ablaknál, folytonosan fogódzkodni kellett, sötét volt és átható hideg. Végre aztán meggyújtottak nagynehezen egy lámpát és a kabinom ajtajában megjelent csurom vizesen a kormányos alakja. Ettől tudtam meg, hogy tulajdonképen mi történik odaHonningswaag. künn. „A big storm Sir" mondta fejét r azva a a very big storm !" Szerencsénkre még mindig északról fujt a szél és így hátulról jőve segítette a hajót útjában. Óránként öt-hat csomóval haladtunk gyorsabban, mint rendesen és így remélni lehetett, hogy már másnap dél felé elérjük a norvég partot Az első árbocon egy vitorlát feszítettek ki, hogy a hajó egyensúlya nagyobb legyen és így kevésbbé legyen kitéve a feldűlés veszélyénekAlvásra persze gondolni sem lehetett, hiszen folyton ide-oda csúszott az ember az ágyon, dacára annak, hogy mindenhogyan belekapaszkodott mindenbe, amibe csak lehetett. De ebbe ugyan-