Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

— 88 — Augusztus 23. 76A3' szél., 29

0 05' hossz. Útban vagyunk hazafelé. Ma este kilenc órakor hagytuk el az utolsó jeget, azóta haladunk már teljes gőzzel dél felé, mögöttünk hagyva az egész rejtelmes, csodálatos jeges világot, minden szépségeivel és veszélyeivel együtt. Kint sötét szürkület borítja a végtelen vizet, itt bennt a szalonban pedig égnek a lámpák, barátságos meleg fényt árasztva szét maguk körül. Olyan jól esik ez az esti hangulat, a több mint egy hónapi örökös nappal után. Még az éj folyamán ismét kijöttünk a nyilt tengerre és a jéghatár mellett állva, körülvéve jégdarabokkal és jégtörmelékkel, vártuk a történendőket. Midőn azonban láttuk, hogy a máinapokon át tartó szélnek ereje nem csökken és annak iránya sem változik, elhatároztuk, hogy elindulunk visszafelé, annál is inkább, mert szénkészletünk már nagyon is fogytán van. Épen indulófélben voltunk, midőn egyszerre ismét felhangzott, ezúttal utoljára a „björn" kiálltás. fiz alig egy-két négyzetméter felületű, ide-oda mozgó jégdarabokon csakugyan közeledett felénk egy medve, hihetetlen ügyességgel ugorva egyik jégdarabról a másikra. Néha egészen alámerült súlya alatt a jég, ekkor gyorsan felkapaszkodott egy másik jégdarabra, majd átugrott egy harmadikra, bámulatos ügyességgel és biztossággal tartva magát egyensúlyban a fel s alá mozgó jégdarabokon. Egy-egy nagyobb jégtáblához érve megpihent, ilyenkor azután megszólaltattuk az Ofoten gőzkürtjét, melynek hangja nagy vonzóerőt gyakorolhatott rá, mert valahányszor csak meghallotta a gőzkürt búgását, rögtön folytatta útját, teljes erejéből iparkodva a hajó felé. így egész a hajó közelébe csalogattuk, hol azután könnyűszerrel lehetett vele végezni. Ez volt a huszonharmadik és utolsó jegesmedve, amely az Ofoten áldozatául esett. Augusztus 25. Houningswaag és Tro/nsö között. Csakhogy megint itt vagyunk a jó öreg Európa közelében, mélyen bent a norvég part számtalan szigete között, a nyugodt biztonságban! Hiába, akármennyire meg lehet is szokni a tengert a maga szeszélyeivel, a hajóéletet a maga kényelmetlenségeivel