Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

— 89 — együtt, mégis csak jól esik ismét szárazföldet látni, közelében lenni a biztos talajnak! Ma reggel értük el a norvég partot és azt hiszem, hogy néhai Kolumbusz Kristóf sem örülhetett jobban, midőn végre megpillantotta Hmerika partjait, mint mi örültünk ma reggel, mikor jelentették, hogy már láthatók Norvégia sziklás, hegyes partjának körvonalai. Tegnapelőtt este már a legnagyobb bizalommal néztünk a jövő elé, biztosra véve, hogy ezúttal kellemes útunk lesz hazafelé, mert az elég erős északi szél dacára a tenger alig hullámzott. Késő éjjel volt már, midőn felkerestük kabinjainkat, annyira kellemes volt ülni a jó meleg szalonban, a barátságos és oly soká nélkülözött lámpafénynél. Tegnap reggelre azonban alaposan megváltozott a helyzet! Hrra ébredtem ugyanis, hogy egy nagy kemény valami felülről a fejemre esett, majd utána több kisebb tárgy repült a felső ágyból a padlóra. Felnézek, hát látom, hogy az egész kabin csak egyre jobban dül oldalra, úgy hogy inkább álltam az ágyamban, mint feküdtem. Kívülről behallatszott, amint a hullámok nagy robajjal csapnak át a fedélzeten. Mintha csak egy nagy vízesés zuhogna a fejem felett, olyan volt ez a hang. Mialatt ezeket észleltem, azalatt a felső ágyról, a polcokról, mindenhonnan hullottak alá a legkülönbözőbb tárgyak, minden, ami csak a kabinban volt, mozgott, ingott, esett, feldűlt, ide-oda csúszott szakadatlanul. H kabin- maga hol jobbra, hol balra dűlt, olyan mélyen, hogy ugyancsak meg kellett fogódzkodnom, hogy ki ne lóduljak az ágyból, melyen rajtam kívül most már egy gummicsizma, egy üveg befőtt és egy doboz szivar is elhelyezkedett. Tehát itt volt tényleg a tengeri vihar, melyhez képest az eddigieket a kormányos mondása szerint igazán csak «small breze"-nek lehetett nevezni. H délelőtt folyamán a vihar ereje egyre fokozódott. Most máihatalmas lökések érték a hajót, mely recsegve-ropogva dűlt az oldalára és úgy zuhant azután alá egy hullámhegy tetejéről a feneketlennek tűnő mélységbe. H hajó egyik oldala és a fedélzet nagyrésze állandóan víz alatt volt, minden percben új és új hullámok zúdultak neki a hajó falának, melyen keresztül behallatszott a vihar tombolása. Mivel a rosszul záródó kabinablak folyton víz alatt volt, pár óra leforgása alatt annyi víz hatolt be a kabinba, hogy időnként egész vedrekkel kellett