Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

— 81 — nemzetközi udvariasság követelményeinek eleget tettünk, ezalatt a Lofoten egész a közelünkbe ért és lassan a mi hajónk mellé állt, úgy hogy könnyen át lehetett lépni az egyik hajóról a másikra. Htmenve a Lofoten fedélzetére, üdvözöltük ismerősein­ket, a két rokonszenves, fiatal franciát, a kövér és örökké jó­kedvű Pallesen kapitányt, Gisbertet,azután pedig megismerkedtünk a négy spanyollal. T\ spanyolok, névszerint Due de Penarando, Santos Suarez, Ricardo de la Huerta és Due de Medinacelli az utóbbi kivételével magas, érdekes arcú, feketehajú, barna­bőrű emberek, rendkívül szívesen fogadtak és nemsokára már élénk beszélgetésbe voltunk merülve, elmondva egymásnak kölcsönösen úti élményeinket. Titokban mind azt reméltük, hogy a mi vadászatunk fényes eredményével le fogjuk főzni a Lofoten vadásztársaságát, mily nagy volt azonban ámulatunk, midőn megtudtuk, hogy ők nemcsak huszonhárom medvét, hanem tizennyolc rozmárt is lőttek. H Lofoten hátulja csakugyan tele volt óriási nagy véres bőrökkel, melyek közül itt-ott hatalmas fehér agyarak látszottak ki. H mi vadászaink nem minden irigység nélkül nézték ezt a ritka és értékes vadászzsákmányt, Haag úr mélabúsan legeltette szemét a véres bőrtömegen, az első tiszt pedig, aki már előre büszke volt az Ofoten vadász­rekordjára, annyira a lelkére vette a dolgot, hogy tört remé­nyekkel távozott a vereség színhelyéről és lemenve az étkezőbe, minden valószínűség szerint a szeszben keresett vigasztalást. H Lofoten kivételes szerencséjének azonban nemsokára meg­találtuk a magyarázatát. Ez ugyanis a rendkívül kedvező jég­viszonyokban rejlett, amelyek megengedték, hogy a hajó fel­juthatott egészen a Eerencz-József-földig, sőt ott még a British Chanalba is behatolt, ahol egy nap alatt lőtték uz összes roz­márokat. H kapitány elbeszélése szerint alig haladtak pár napig a jégben, midőn észak felé teljesen nyilt tengert találtak, mely jégmentes volt fel egészen a Ferencz-József-földig. Itt azonban csak egy napig tartózkodtak, mert félő volt, hogy ez­alatt a jég a hátuk mögött összetömörül és elvágja előlük o visszatérés útját. Ezért visszafordultak és nagy viharban négy napig táncolva a hullámokon, újból elérték a jéghatárt. Délben mindnyájan együtt ebédeltünk a Lofotenen. Igazán nem mindennapi volt ez az ebéd! H világ egyik legfélreesőbb, legkülönösebb részén, az észgki jegestengeren, 77°29'. Északi Barcza Oy.: Utijegyzetek. 6

Next

/
Thumbnails
Contents