Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

— 82 — szélesség, 37°22' hosszúság alatt teljesen nemzetközi társaság gyűlt össze. Jóformán minden nemzet képviselve volt a Lofoten étkezőjének hosszú asztalánál. A faji és társadalmi különbségek, melyek rendes körülmények közt áthidalhatatlan űrt képeznek ciz emberek közt, itt teljesen elsimultak, itt messze a világtól és mindattól, ami ott az embereket egymástól elválasztja, egymás fölé vagy alá helyezi, kívül az úgynevezett társadalmon, teljes egyenlőség uralkodott. A gazdag herceg, a spanyol király rokona és többszörös grand mellett ült a szegény norvég tengerész, egy öreg fangmann pedig olyan barátságosan rázta meg E. L. kezét, mintha a legjobb barátja lenne. Ilyen messzeségben hamar megbarátkozik az ember és habár valószínű, hogy soha többé az életben nem látjuk viszont ezeket az embereket, mégis sokáig ültünk együtt, kellemesen elbeszélgetve egymással a „

Lofoten" étkezőjében, mely sokkal nagyobb és kényelmesebb volt a mi kicsiny és szűk szalonunknál. Az ebéd a körülményekhez képest elég jó volt, kuriózum gyanánt el is tettem a menüt, mely így hangzott N. Br. 77° 29'S" L. o. Gr. 37

ü 22'2" Lofoten—Ofoten 18—8—1910. Braune Suppe Maccarcni Lamm in I\ohl Ananas Schweins — Braten Erbsenpurée Karamel — Pudding Médoc — G. H. Mumm Curagao. Délután a Lofoten utasai jöttek át a mi hajónkra visszaadni a látogatásunkat. A két kapitány egész idő alatt sehol sem volt látható, azonban a hajó belsejéből időnként felhangzó „skaal" kiáltás mindent megmagyarázott. A két kapitány ugyanis már ebéd óta együtt ült, a boros- és pálinkásüvegek valóságos tömkelege volt az asztalon, ők pedig ittak rendületlenül, azonban nem a legjobb egyetértésben, mert a Lofoten kapitányának a szeszszel együtt a fejébe szállt a jól sikerült vadászat