Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

— so — Augusztus 18. 77°29' szél., 37*22' hossz. MŰ délelőtt csakugyan találkoztunk a „Lofoten"-nel. Épen öltözködtem a kabinomban, midőn beszólt E. L., hogy egy hajót látni, de még olyan messze van, hogy nem lehet kivenni, hogy tényleg a „Lofoten"-e az, vagy pedig egy cethalász. Gyorsan felöltöztem és felsiettem a fedélzetre. Nyugat felé a láthatáron egy kis füstfelhő látszott, alatta pedig egy a távcsövön át is csak mákszemnyi, apró, fekete pont, mely azonban egyre nőtt. Még nem tudtuk biztosan, hogy valóban a „

Lofoten" jön-e velünk szemközt, de azért minden előkészületet megtettünk a találkozáshoz. Nagy felfordulás, készülődés lett erre a hajón. T\ kapitány, akit eddig mindig csak egy az idő vasfoga által erősen megviselt ruhában láttunk, egyszerre csak teljes ellentengernagyi díszben, aranygallérral, fényes gombokkal jelent meg, sőt valami érmet, vagy rendjelet is feltűzött, talán a Szt. Ullrik-rend tengeri lovagkeresztje lehetett. H derék férfiú annyira lelkére vette a bekövetkezendő eseményt és anynyira iparkodott magas állásának megfelelőleg viselkedni, hogy eddigi szokásától eltérőleg az egész nap folyamán egyetlenegyszer sem — köpött, ami pedig egy tengerésznél az önfegyelmezés legmagasabb foka lehet. H legénység is kicsípte magát, a két stewardess Mariecke és Emma pedig oly színpompát fejtettek ki, hogy a legélénkebb színekbe öltözött zulukaffer is megszégyenülten vonult volna vissza láttukra. Ezek után már a mi számunkra sem maradt egyéb hátra, mint a lehető legnagyobb fénynyel lépni fel, tekintettel a nap történelmi jelentőségére. Valóságos arktikus eleganciával, fehér sweatert, fehér sapkát, fehér kesztyűt húztunk, Haag úr pedig a germán faj úti tradicióihoz híven, egy vadonatúj „Jäger-Wäsche" felöltésével keltett általános feltűnést. Eközben mindinkább közeledtünk a másik hajóhoz, melyről most már minden kétséget kizárólag megállapítottuk, hogy csakugyan a „

Lofoten". Mindnyájan a parancsnoki hídon voltunk, a távolság a két hajó közt alig volt pár száz méter, midőn az árbocra felhúzták a magyar lobogót, melyet a „Lofoten"-ről többszörös üdvlövésekkel köszöntöttek. H „Lofoten" első árbocán erre megjelent a vörös-sárga spanyol lobogó, melyet mi hasonló módon üdvlövésekkel és hangos hurrahzással üdvözöltünk. Mialatt így a