Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

messzi tájak és messze levő emberek jelennek meg a lelkiszemek előtt, a gondolat pedig elszáll az emlékezés, meg a remény szárnyain a föld valamelyik pontjára. így telt el a délután, csendes pihenéssel, gondolkozással. Csak estefelé mentem fel a fedélzetre. Szomorú, szürke idő volt és testet-lelket átjáró, nedves hideg. Nehéz lett volna barátságtalanabb, kietlenebb vidéket elképzelni, mint amilyen ez a szürke semmiségbe elvesző, jéggé merevedett táj volt. Ma különösen nyomasztónak, egyhangúnak tűnt fel előttem ez a kihalt, hideg világ. Szinte éreztem a borzasztó nagy távolságot, amely az igazi világtól elválaszt, azt a hideg ürességet, amely ezer és ezer kilométernyi messzeségben körülvesz. Hz égről piszkos foszlányokban lógtak le a felhők, mint egy nagy megtépett függöny, mely mögött már csakugyan vége van a világnak, hol nincsen más, mint a hideg semmi, a végtelen világűr, a nagy Nirvanah birodalma. Ma két hete, hogy elhagytuk Tromsöt. f\ét hete vagyunk már minden hír nélkül azokról, akiket otthon hagytunk, két hete vagyunk már teljesen elzárva a világtól. Ezen idő alatt kitudja; milyen nagy és fontos események történhettek az élet zajos, siető egymásutánjában, események, melyekről rendes körülmények között, pár óra múlva értesül az ember, de amelyekről nekünk most sejtelmünk sincsen. Még legalább két hétig fog tartani ez a világtól való teljes elszigeteltség, ezalatt semmi hír nem jöhet azokról, akik most tőlem olyan messze vannak és akikre szüntelenül aggódva gondolok. De hát ilyenkor az egyetlen érintkezési mód azok közt, akik lelkileg igazán közel állanak egymáshoz, az a tudat, hogy legyen az bár a föld másik felén is, de mindig szeretettel gondolnak egymásra. Hány ember él állandóan egymás mellett anélkül, hogy lelkileg csak annyira is együtt lenne a másikkal, mint azok, akik minden távolság dacára a mély vonzalom és a teljes megértés láthatatlan, de hatalmas kötelékével vannak egymáshoz fűzve.