Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

- 64 Csak ne tartson sokáig ez a köd, mert akkor még az a meglepetés is érhet, hogy mire kitisztul az idő, addigra úgy körülvesz a jég, hogy se előre, se hátra nem mozdulhatunk és ez azután már nagy baj volna. Milyen jó volna most egy zongora ! Hogy mennyire hiányozhat a zene annak, aki szereti azt, csak most érzem igazán most, amidőn már legalább egy hónapja, hogy nem hallottam zenét és amidőn a mai unalmas, nyomott hangulatban, belefáradva már a beszélgetésbe, olvasásba, mindenbe, itt ülök a félhomályban és eszembe jutnak mindazok a melódiák, melyeknek emléke, melyeknek minden hangja felejthetetlenül él bennem. Ha úgy néha becsukott szemmel végiggondolok egy dallamot még így ezen zenei autosuggestió segélyével is élvezem azt a viszhangot, amely belőle a lelkemben megmaradt. Hát még ha egy zongoránk volna, akármilyen hamis hangú, megsárgult billentyűs alkotmány, milyen jól el lehetne űzni akkor ezeknek a ködös napoknak a nyomasztó unalmát! De mindössze két fuvolánk és egy harmonikánk van, hát akkor ennél mégis csak könnyebb a fütyölés, amit meg is teszünk, sőt már egész fütykettősöket is adtunk elő. Ha most egy jól játszott színdarabot vagy egy szép operát végighallgathatnék, azt hiszem, úgy élvezném, mint még soha és amint nem is fogom soha élvezni. Ha . . . egyáltalában minek is van az a sokféle „ha" a világon! Augusztus 12. 76*59' szél., 51° 05' hossz. Még mindig egyformán tart a köd. Az unalom, az idegesség pedig egyre nő. A mai nap egyetlen eseménye egy palacknak a kihalászása volt, melyet estefelé a hajó mellett véletlenül megpillantottunk. Éppen céllövészetet rendeztünk a fedélzeten, midőn a hajó előtt pár méternyire egy úszó palackot vettünk észre. A tengeren sohasem lehet tudni, hogy valamely úszó tárgynak mi a jelentősége, mi a rendeltetése és így könnyen, meglehetett, hogy ez egy palackposta, amelyet egy veszélyben levő hajó utasai dobtak a vízbe abban a mindenesetre halvány reményben, hogy az azt kihalászó emberek majd segítségükre sietnek, ha ugyan addig nem lesz már késő. Hamarosan leeresztettek egy csónakot, hogy kihalászszák a vízen úszó titokzatos palackot, mely ki-