Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

— Aláz a képzeleti pont van, mely a föld forgási tengelyének egyik vége, hogy kitűzhessék egy jégdombra hazájuk lobogóját! Mert mi egyéb tényleges eredménynyel, haszonnal járhatna az északi vagy déli sark felfedezése? Legfeljebb azzal, hogy miután sikerült azt is elérni és így nincs már hely a földön, amire ember még nem tette volna lábát, a vágy és kíváncsiság megnyugszik és a nemzetek nem fogják elveszíteni fiaikat ezen nemes, de céltalan versengésben. De az emberi természet ellentétekkel van tele, a szokás hatalma, a szülőföld szeretete mellett megvan benne a vágy, a törekvés mindannak megismerésére, ami előtte még ismeretlen, ami új és szokatlan. Ez ösztönözte őket arra, hogy a föld ismeretlen részeit felkeressék; ez, meg a hírnév, a dicsőség utáni vágy, ezeknek estek áldozatul már oly sokan a felfedezők közül. Pedig mindegyikért kár volt, mert nincs az a nemzet, legyen az még oly nagy és hatalmas is, amely azt állíthatná, hogy tagjai közül csak egyet is nélkülözhet, ha az erejét és tudását hazája javára fordítani képes. Augusztus 8. 77" 21' szél., 51

0 40' hossz. Ebben az örökké egyforma nappali világosságban egészen elveszti az ember az idő- és a napi beosztás iránti érzékét. Mintha még mindig ugyanaz a nap volna, olyannak tűnik fel előttem ez az idő, amelyet eddig a hajón töltöttem. Itt nincsen reggel, sem este, nincs hajnal, sem alkonyat, nincs természetes átmenet az egyik napról a másikra, itten a nappal vagy az éjjel tudományos fogalommá változik. Minden este bizonyos fokú akaraterőre van szükségem, hogy aludni menjek, mert az állandó világosságban nem lesz álmos az ember, ahhoz, hogy fáradtak legyünk, túl keveset mozgunk, így aztán esténként mindig az az érzésem van, hogy most lehetetlen lefeküdni és elaludni, hiszen nappal van, és semmi szükségét sem érzem az alvásnak. Nzonban a tengeri levegő mégis fárasztólag hat, úgyhogy 8—9 órát alszom egyfolytában, dacára annak, hogy a kabinomban levő ágy csak hatvan centiméter széles, kőkemény és oly rövid, hogy benne egészen kinyújtózkodni teljesen lehetetlen. H sűrű köd, amely tegnap még mindent beborított, ma reggelre teljesen megszűnt, az égbolt mint egy nagy világos-