Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

— 43 — szalonba reggelizni és egy kissé felmelegedni, mert kint átható hideg volt. Mialatt lent jó meleg teánál ülve élénken megvitattuk az imént lefolyt vadászatot, azalatt hajónk is elindult félgőzzel haladva a tósímaságű vízen. Később újra felmentünk a fedélzetre, hol a nagy hideg dacára az egész délelőttöt töltöttük, annyira új és érdekes volt minden, ami körülvett bennünket. A kormánynál kapitányunk állott, ki az árbockosárban ülő tengerész által megjelölt irányban kormányozta a hajót, míg végre egy, a jégmezők által alkotott széles csatornába jutottunk. Kétoldalt mindenfelé jég terült el, sima fehér felület, melyen csak itt-ott látszottak apróbb torlódások, kis jégdombok és kúpok, melyek a láthatáron éles vonalakban emelkedtek ki az ég szürkeségéből. A sötétszürke, tükörsima vízen és a jégen is mindenféle madarakat lehetett látni kisebb-nagyobb csoportokban elszórva, némelyik csoportban lehetett vagy száz is. Egész különös, hogy ebben a hideg, teljesen elhagyatottés minden életet nélkülözni látszó világ- Jegesmedvefej. ban mennyi különböző fajtájú állat él és milyen óriási mennyiségben. Különösen a Krabben és Papageientaucherek voltak nagyszámmal, míg a hajó felett néha egy-egy fehértollú Elfenbein-möve vagy Maiemuk keringett, élesen vijjogva a levegőben. Társaim nembírván ellentállni vadászszenvedélyüknek, kisgolyós puskáikból valóságos golyózáport zúdítottak ezen békés állatokf elé, azonban ezek oly gyorsan és ügyesen buktak a víz alá, hogy egyet sem sikerült lőniök. Majd az egyes úszó jégdara-