Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

— 42 egyre közeledett feléje! Még néhány újabb lövés dördült el, melyek könnyen végeztek az amúgy is megsebzett állattal. Hz egész vadászatot igen jól lehetett látni a hajóról, jó meleg bundában, kényelmesen ülve. H medvét a fangmannok hozzákötötték a csónakhoz és erőteljesen evezve hozták az első vadászzsákmányt. Természetesen zajos üdvözlésben volt része az első medve szerencsés elejtőjének, majd a hajó előrészére siettünk, hová ezalatt felhúzták HH • a gőzdarusegítségével az elejtett medvét. Egész különös volt I nézni, amint a hosszú vaslánc I végén lógott a hatalmas, fehér HHE 1 állat, míg finom szőréről vér és iBtilW^ vízcsurgottalá az „Ofoten" deszHf|f \ káira. így közelről nézve méginkább feltűnt a különbség, amely a jegesmedve és a többi medvefajok közt van. Egészen különös és a többi medvéktől elütő a jegesmedve hosszú véwgnL ^..jÄ mm konyfejformája,valamintarányWmZ'tmMm talanul hosszú nyaka is. Hátsó lábai jóval rövidebbek az elsők., nél, melyek rendkívül ki vannak fejlődve és úszóhártyákkal ellátva, mintha csak maga a természét gondoskodott volna arról, hogy könnyebben úszhassanak egyik jégmezőről a másikra, ha Hz elejtett medvét felhúzzák ,, , , 1 , .., ,a fedélzetre. eleimet keresnek vagy uldozoik elől menekülnek. Miután lefényképeztük az első zsákmányt, a gőzdaru segítségével leeresztették a hosszú fehér testet a fedélzetre és Haag úr, mint jegesmedve-szakértő, megmérte annak hosszát, mely épen két méter volt. Ez szokott az átlaga lenni a jegesmedvék hosszának, természetesen sok függ attól, hogy miképen mérik, hogy a lábakat is hozzászámítják-e vagy sem. Rendesen az orra hegyétől a fark tövéig szokás mérni. H fangmannok ezután a medve bőrének lenyúzásához láttak, mi pedig lesiettünk a