Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

Augusztus 1. Az „Ofoten"-en. fiiig pár órája, hogy elhagytuk Tromsöt, el Európát és ha a sors is úgy akarja, hát teljes egy hónapig el leszünk zárva a világtól, el azoktól akiket szeretünk. Szinte aggódva gondolok most arra, hogy mi minden történhetik ez alatt az idő alatt, mialatt mi, mit sem sejtve járunk kint a tengeren. De az idő viszonlagos fogalom, hányszor tűnik fel végtelen hosszúnak az az óra vagy nap, amely máskor oly gyorsan múlik el, hogy észre sem lehet venni, mert mire feleszmél az ember, már csak emléke él a lelkében, mintha a remény és az emlékezés közt csak egy felejthetetlenül szép, de kimondhatatlanul rövid pillanat lett volna, ft sors akaratát megváltoztatni úgy sem lehet, sőt hányszor nem lehet segíteni ott sem, ahol pedig képes lenne az ember, ahol nem a végzet, hanem az emberek, a társadalom az, amely meggátolja a szépnek ci jónak és természetesnek az érvényesülését. Mindenkinek van szabad akarata, de mily kevés embernek van szabad cselekvése! Fatalistának kell lenni ilyenkor, hiszen hány ezer és ezer ember kénytelen elhagyni hazáját és szeretetteit még sokkal hosszabb időre is és mire visszatért mindent a régiben talált, de ha máskép is lett volna, vájjon ha nem megy el,meg tudta volna-e akadályozni az eseményeket? Legtöbbször bizony nem, a külömbség csupán az, hogy úgy előbb, így később tudta meg azokat. Esti hat órakor szép napfényes időben indultunk el Tromsöből. ft délelőttöt már részben a hajón töltöttük, berendezve kabinjainkat, elhelyezve a sokféle holmit, hogy az induláskor, melynek délben kellett volna történnie, már minden rendben legyen, ft lehető legcélszerűbben használtuk ki a helyet és Barcza Oy.: Útijegyzetek. 3