Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

I. RÉSZ. CHRISTIANIA - THROHDJEM TROMSÖ

— 28 — aggastyánok álltak a padok mellett, mindegyik egy-egy tanulmányfej, csupa vén tengeri róka, ezernyi ránccal beretvált arcukon, melyből két világoskék szem tekintett révedezőn maga elé. Majdnem egy órán át tartott ez a különös, megható istentisztelet, melyen a mi hajónk legénysége is részt vett, mert az itt szokás, hogy mielőtt egy hajó hosszabb útra indulna, az egész személyzet résztvesz az ünnepies istentiszteleten. T\ délelőtt folyamán megnéztük még Tromsö főnevezetességét, a városon kívül fekvő, emeletes kőépületben elhelyezett múzeumot, mely bizonyára a világ legészakabban fekvő múzeuma. Négy-öt teremben van itt összegyűjtve a magas észak és a jeges régiók állatvilága. Kitömve láthatók ott Norvégia északi részének prémes állatai, majd megszámlálhatatlan fajai a tengeri madaraknak, továbbá az egész északi jegestengeri fauna, jegesmedvék, rozmárok, különféle fókafajok és a Jegestengerben élő halfajták. H múzeum azonban igen gondozatlan benyomást tesz, némely kitömött állat bőrét, prémjét, félig elpusztították már a férgek és van olyan üvegszekrény is, mely veszedelmesen hasonlít egy kisvárosi szűcsmester kirakatához. De hát nem is csoda, mert azért a néhány idegenért, akik itt átutaztukban bevetődnek ebbe a különös kis múzeumba, igazán nem érdemes több gondot reáfordítani. H délután az útra való előkészületekkel telt el. N velünk levő holmit két részre osztva, külön-külön csomagoltuk el, mert annak egy része, az eddig használt holmik, a rendes könnyebb ruhák itt maradnak Tromsöben, míg az expedicióra szánt prémek, bundák, meleg ruhák, vízhatlan csizmák, majd az útifelszerelésünk egyéb tárgyai, a fényképezőgépek, látcsövek, könyvek és még ezer apróság, amire a hosszú tengeri úton szükségünk lesz, csak most kerültek elő az útiládák mélyéből. Már Christianiaból négy láda élelmiszert, sódarokat, konzerveket, befőtteket, szárazsüteményeket, csokoládét hoztunk magunkkal, Berlinből pedig oly nagy szivar-, cigaretta- és dohdnykészletet, hogy ebből a szempontból nyugodtan nézhetünk még a télre való befagyás elé is. Ennél a gondolatnál, melyet oly könnyen írtam itt le, kénytelen vagyok egy percre szinte megdöbbenve megállani. Mát csakugyan lehetséges volna az is, hogy a jég annyira körülvegye hajónkat ott fent, hogy őszig sem volna lehetséges közüle kiszabadulni és végül is nem maradna szd-