Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

I. RÉSZ. CHRISTIANIA - THROHDJEM TROMSÖ

- 29 munkra más hátra, mint ott tölteni a telet, fent a jég között, abban a borzasztó hidegben és hónapokig tartó sötétségben ? És vájjon, ha ez az eshetőség teljesen kizárva nincsen, el vagyunk-e kellően látva fűtő- és világítóanyaggal meg élelmiszerekkel, hogy a rettenetes telet valahogyan mégis kiállhassuk? Bármily valószínűtlennek is tűnik fel az a feltevés, hogy a nagy elővigyázat és óvatosság dacára is megtörténhessen velünk az, hogy a hajónk az őt esetleg körülzáró jég közül ne szabadulhatna ki, mégis nem az első ilyen eset volna ez, mert többször is előfordult már, hogy a Jegestengerre nyáron elindult hajó ott fent a jég között annyira befagyott, hogy ősz helyett csak következő tavaszszal tért vissza Európába. Ezen hajók utasai valóságos borzalmakat mesélnek, hogy milyen szenvedések és nélkülözések közt töltötték a telet, majd megőrülve a borzasztó unalomtól, a hónapokon át uralkodó sötétségben. De ezek, ha nagy szenvedések árán is, de legalább hazatértek, de mi történhetett azokkal a szerencsétlenekkel, akik a télire való befagyás eshetőségére elkészülve nem voltak és kiket a jég foglyul ejtett? Nem egy fókűhalászhajó és vadászexpedició sohasem tért vissza a jég közül és ha csak tengeri viharnak nem estek áldozatul, akkor okvetlenül a jég közé kerülve befagytak és élelmiszer meg fűtőanyag hiányában emberfeletti kínokat állva ki, végül is nyomorultul pusztultak el. Egészen különös most elgondolni, hogy holnap mi is elhagyjuk hosszú időre a szárazföldet, hogy egy rozzant régi kis hajón, a viharos tenger és az örökös jég kiszámíthatatlan veszélyei közé menjünk. Néha egy titkos belső hang, amely minden ember lelkének a mélyén rejtőzik, mintha megszólalna és azt mondaná, hogy még van idő, jobb lesz itthon maradni, de azután az ember mégsem hallgat reá, hanem csak megy tovább a maga útján, viszi az akarata, viszi a következetessége, a nyughatatlansága, viszi a vágy látni újat és csodálatosat, hogy átéljen érdekes és izgalmas órákat, hogy gyűjtsön felejthetetlen emlékeket. Tehát holnap indulunk, holnap kezdjük meg csak igazán utunknak legérdekesebb részét. Mindaz, amit eddig láttunk, már magában véve is szép és érdekes volt ugyan, sőt minél magasabbra jutottunk észak felé, annál különösebbé vált minden, a tájak, a városok, az emberek, ŰZ egész élet mind-mind, egészen más itten, mint lent délen, de mégis csak ezután jön majd az