Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

I. RÉSZ. CHRISTIANIA - THROHDJEM TROMSÖ

— 23 — Itt már nagy örömmel fogadtak bennünket, annál is inkább, mivel az összes szobák felét már előre lefoglaltuk, amivel ugyan nincsen sok mondva, lévén az egész „hotelben" összesen 14 szoba, ftz egész hotel lelke és vezetője egy idősebb francia nő, Mme Jeanne Granier, aki megérkezésünk után rögtön azt újságolta, hogy a júliusi jegestengeri expedíció is épen ma érkezett vissza útjáról Tromsöbe. Később, ebédnél megismerkedtünk a hazatért expedíció tagjaival. Egészen nemzetközi társaság ült együtt, ftz asztalfőn Pallesen, a júliusi expedíció hajójának, a „Lofoten"-nek kapitánya, aki bármelyik mutatványos bódéban is megállta volna helyét mint „a világ legkövérebb embere", oly hallatlan testi méretekkel áldotta meg őt a sors. Utána következett a spanyol származású M. Gisbert, az expedíciók rendezője, majd két vízhatlan kabátba és mély hallgatásba burkolódzó hollandus, továbbá két annál többet beszélő, de rokonszenves francia kinematográfus, akik egy nagy francia cég megbízásából utaznak mozgófényképfelvételeket eszközölni a jegesmedvevadászatokról. ft többi jelenlevő, minket kivéve, csupa német volt: így br. Berlepsch ornithológus s egy bántóan kockás ruhájú porosz gardeleutnant, aki még itt is minden g-t j-nek ejtett ki, továbbá egy süket porosz Landrat, akinek jelenléte általános ordítást okozott, majd Haag úr Frankfurtból,aki nekünk is útitársunk lesz és végül egy szerény kecskeszakállas emberke, ki inkább foltozó szabónak nézett ki, mint jegesmedvevadásznak, de kiről semmi közelebbi adatot nem sikerült kideríteni, mivel száját az egész ebéd alatt kizárólag a táplálkozás önző céljaira nyitotta ki. Délután első dolgunk volt lesietni a kikötőbe, hogy alaposan megnézzük az „Ofoten"-t. Találtunk hamarosan egy piszkos, rozoga halászcsónakot, mely elvitt a kikötőtől néhány száz méternyire horgonyzó hajóhoz, ft leeresztett lépcsőn felsietve, kíváncsian léptünk a fedélzetre. Már távolból is kicsinynek tűnt fel ez a hajó, de mikor ott állottunk az alig négy-öt méter széles fedélzeten, melyen alig lehetett járni a sok láda, hordó és kötélcsomó miatt és midőn a lejárás alacsony ajtaján át a sötét és szűk kabinokhoz, meg az egyetlen, a hajó legvégén levő kis szalonhoz jutottunk, bizony elfogott a csalódás érzése. Nem hittük ugyan, hogy itten egy kényelmes, nagy hajó fog