Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

I. RÉSZ. CHRISTIANIA - THROHDJEM TROMSÖ

világításban. Társaim később lementek bridgezni, én még fennmaradtam a teljesen elhagyatott fedélzeten és elgondolkozva, sokáig élveztem a páratlan látványt. Egészen el voltam mélyedve a nézésbe, midőn egyszerre ének csendült meg a hajó előrészén, előbb egész halkan, majd erősebben egy lassú dallam, mely mindig ugyanabban a szomorú szép refrainben végződött. A hajó előrészére menve, láttam, hogy a „Heilsarmee" katonái énekelnek, sorban állva a korlát mellett, mindegyik más-más hangszeren kísérve énekét. A sok üde leányhang messze elhangzott ki a tengerre, a hajó népe pedig, élén a kapitánynyal, körülöttük állva hallgatta éneküket. Micsoda óriási erő rejlik ezekben a fiatal leányokban, kik elhagyva otthonukat, elszélednek mindenfelé, hirdetni az ő nemes és felvilágosodott elveiket, nem tekintve vallási, faji vagy társadalmi különbségeket, nem haszonért, hanem az emberszeretettől áthatva, nem vive egyebet magukkal, mint egy kis kosarat a karjukon, egy hegedűt és a jóért, szépért való lelkesedésüket, lelkük, szívük ideálizmusát! Egyik dalt a másik után énekelték fáradhatatlanul, miközben lassan beállott az éjjeli szürkület, a színek eltompultak, hideg nedves köd ereszkedett le a tengerre. Végre elhangzott az utolsó dal is, hangszereiket elrakták és letelepedtek egymás mellé egy hosszú padra, künn a hideg fedélzeten, hol bizony nem a legkellemesebb lehet az éjet eltölteni. A köd nőttön-nőtt, hamarosan eltakarva a partot is, úgy hogy kénytelenek voltunk megállni és még most is állunk Norvégia számtalan fjordjainak egyikében és se előre, se hátra nem mehetünk, mert átláthatatlan nyirkos szürkeség vesz körül, melynek közepén vesztegel most a „Capella". Július 29. Tromsö. Most már igazán északon vagyunk, egy a nagy világon teljesen kívül eső exotikus, különös helyen! Már csak igen kevés emberlakta pontja van Európának, amely még északabbra fekszik, mint ez a kis norvég halászváros, azután már a végtelen víz és az örökös jég következik, a titokzatos hideg semmi, ahova néhány nap múlva innét indulunk. Ma reggel helyett csak dél felé értünk ide, mert a sűrű éjjeli köd miatt pár órán át vesztegeltünk a fjordokban. Reg-