Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316
I. RÉSZ. CHRISTIANIA - THROHDJEM TROMSÖ
- 18 ki ci vízből, de ahova a lenyugvó nap sugarai értek, ott bíborvörös színben égett még a hideg kő is. Néhol egész hegyek voltak rózsaszínűek, de mellette már egy másik sziklaóriás ismét sötéten, feketén meredt az égnek. R csodálatos színek, de a még csodálatosabb ellentétek ci színekben szinte hihetetlenné, fantasztikussá varázsolták a vidéket. R másik oldalon a végtelenbe nyúlt a tenger, melynek sima világoszöld tükrére a nyugvó nap izzó korongja az ég peremétől egész a hajóig egy hosszú tündöklő sávot rajzolt. És az egészet beborította a csend, az az áhítatos nagyszerű nyugalom, mely csak a tengeren ilyen, mert igazán szépen csak a tengeren esteledik! Társaim később lementek bridgezni, én még fenn maradtam egy ideig, de lassan mind sötétebb lett, kigyúltak a hajón a színes jelzőlámpák, hideg kezdett lenni, jól esett a meleg bunda és az a tudat, hogy itt lenn jó meleg kabin és barátságos villanyfény vár, míg künn nedves köd lepi el az egész világot. Ma éjjel kell áthaladnunk az északi sarkkörön, holnap tehát már igazán a magas északon leszünk. Július 28. JI „Capellá"-n. Egy óra óta állunk már sűrű, átláthatatlan ködben, melynek nedves szürkeségébe időnként félelmesen süvít bele a gőzkürt hangja, azután újra minden csendes lesz, csak a hullámok egyhangú csobogása hallatszik, amint a hajó oldalához verődnek. Késő éjjel van, itt lenn minden csendes, a kívülről beszűrődő szürke világosság a villanylámpák sárga fényével összeolvadva, valami különös, fáradt hangulatot teremt, melynek barátságtalanságát még növeli a nedves hideg, mely még itt benn is átjárja az embert. Már reggel arra ébredtem, hogy állunk nagy ködben, majd megindulunk, de óvatosan, félgőzzel, mert itt a sziklák közt, ahol a hajó kormányzása még világos időben is nehéz, ködben egyenesen veszélyes a haladás. így haladtunk egész lassan a köd közepette Bodöig, hova délfelé érkeztünk meg. Itt egy órát álltunk és ezt az időt arra használtuk fel, hogy a partra szálljunk egyet járni, mert tegnap reggel óta alig mozogtunk valamit. R sziklás, kopár hegyoldalon negyven-ötven faház volt elszórva, ez Bodö „városa".
