Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

III. RÉSZ. TROMSÖ - NARVIK - STOCKHOLM

itten, vége van az örökös nappalnak, az éjszakák mind hoszszabbak lesznek, míg végre beáll a hónapokon át tartó sötétség, a tél, amely egy hosszú, hideg éjjelből áll. Ilyenkor azután nincsen semmi élet a fjordokban, a halászok hazatérnek övéikhez, ki Tromsöbe, ki Bodöbe, vagy egy más faházikós halászvároskába és elkezdik a téli pihenést, mely alatt szünetel minden munka. Télen csak hetenként egyszer jön a postahajó, ez hozza a híreket, de ezek bizony édes keveset érdekelhetik az embereket, hiszen nekik semmi közük nincs a világhoz, az ő világuk az a kis halászfalu, ahol születtek és a szomszédos fjordok, ahová halászni járnak. Mit bánják ők, hogy ebben vagy abban az országban forradalom vagy háború van, nekik az a fő, hogy sok hering meg tonhal legyen a vízben, legyen burgonyájuk meg dohányuk, minden egyéb annyira kívül esik az ő érdekkörükön. És mégis 1905-ben, midőn a norvég nép önhatalmúlag elhatározta, hogy különválik a svédektől, minden norvég kész volt küzdeni hazája önállóságáért, kész volt otthagyni az ő csendes faluját, amelyben addig is megelégedetten élt, csak azért, hogy egy szép eszmét diadalra vigyen, hogy kivívja ködös, sziklás, szegény hazájának önállóságát. Hogy azután erre nem került a sor, az a nyugodtabb északi vérmérsékleten kívül annak a magas kulturának és bölcs belátásnak köszönhető, mely itten a népek boldogulását fölébe helyezi a politikának és az oktalan hatalmi törekvéseknek. Holnap reggel kell Narvikba érkeznünk, onnét már vasúton folytatjuk útunkat Skandinávián keresztül Stockholmig. Augusztus 28. A Lappi and Expressen. T\ kényelmes és tiszta svéd hálókocsiban írom ma tovább jegyzeteimet. T\ nyitott ablakon át, melyen jóleső, meleg napfény árad be, messze el lehet látni a vidékre, melyen át útunk vezet. Nem valami változatos ez a látvány. Már reggel óta mindig ugyanazok a fenyővel benőtt dombok közt haladunk, néha a magas egyenes sudarú fenyők árnyékában, néha pedig nagy egészen letarolt erdőterületek mellett, melyen szerteszéjjel feküsznek a hatalmas fatörzsek, mint a holttestek a csatatéren. Szomorú látvány egy ilyen kiirtott erdő, a pusztulás igazi képe!