Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

III. RÉSZ. TROMSÖ - NARVIK - STOCKHOLM

— 100 — pár nappal ezelőtt tért vissza Grönlandból kéthónapi távollét után. H fedélzetén még ott volt a Grönlandból hozott két pézsmatulok is, egészen szabadjára eresztve, ide-oda járkálva közöttünk. Különös két állat volt ez a félig tehén, félig kecske, hosszú, földig érő bundában, nagy, hajlított szarvakkal. H schönbrunni állatkertnek voltak szánva. Bizony nagy lehet az út Grönland végtelen, szabad hómezőitől a schönbrunni meleg, szűk ketrecekig, melyek előtt a békés bécsi polgárok majd vasárnaponként bámulni fogják ezt a furcsa két állatot. Miután megnéztük volt ezt a két hajót, ideje lett elindulni Tromsöből. H kis városka lakosságának egy része kint őgyelgett a kikötőben, hiszen Tromsöben minden hajó érkezése vagy indulása valóságos eseményszámba megy, kiváltképen a Jeges-tengerről jövő vagy oda menő hajóké. Két útitársunk, D. P. és Haag úr Tromsöben maradtak, mert ők csak holnap folytatják útjukat Trondhjem felé a rendes hajójárattal. Miután ezektől, az orvosunktól és az utolsó percben egy égbekiáltóan piros gallérban megjelent Mme Jeanne-tól elbúcsúztunk, esti hét óra felé elindultunk Tromsöből. H szokásos éktelen gőzkürthangok, a parton állók kendő- és kalaplengetése közben lassan távolodtunk a kikötőtől. H nap — augusztus vége felé lévén — már jó mélyen lentjárt az égbolton, a szemben levő nagy kopár hegyet aranyosvöröses mázzal vonva be. H távolodó hajóról nézve, végtelen festői volt a táj! Egyfelől a hatalmas, kopár sziklahegyek, a rózsaszínben tündöklő havas csúcsok, a másik oldalon pedig a zöldelő hegyoldalon meghúzódó vöröstetős faházacskák, azután a kis kikötő, melynek csendes vizén mozdulatlanul állott pár gőzhajó, elveszve a sok vitorlás között. Egy igazi északi norvég halászfalu képe volt ez, idillikusán nyugodt, barátságos kép, körülvéve a hegyek, a tenger, az égbolt színpompás, nagyszerű keretével. Lassan azonban elmosódott a kép, Tromsö házacskái, vitorlásai egy szürke tömeggé olvadtak össze, ismét nem láttunk egyebet, mint eget, vizet és sötét sziklahegyeket. Teljes gőzzel haladtunk dél felé, a civilizált nagyvilág felé, melynek zajától, ideges nyugtalanságától olyan messze esik Tromsö az ő tiszta kis faházaival, jóindulatú, egyszerű halásznépével! Mindenütt a partok mentén haladtunk. Hz esti homály kezdett ráborulni a fjordokra. Hugusztus vége felé már beesteledik