Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

I. RÉSZ. CHRISTIANIA - THROHDJEM TROMSÖ

Július 22. Christiania. Ma dél óta vagyunk itt Norvégia fővárosában egy csendes kis hotelben, melynek egyszerű tisztasága és nyugalma olyan jól esik a berlini nagy Palast-hotelek lármája, ízléstelenül nyomasztó fénye után. Tegnap reggel hagytuk el Berlint, délután már Dánia sötétzöld legelői és erdei között száguldott vonatunk és ma reggel, midőn a hálókocsi ablakán kíváncsian kipillantottam, a sziklás, fenyővel benőtt vidék mutatta, hogy Skandináviában járunk. R merre a szem csak ellát, alacsony fenyőkkel benőtt dombok látszanak, közbe-közbe pedig előcsillámlik egy kis tó, melynek vizén még fekszik a reggeli köd, mintegy finom fátyollal vonva be annak világoszöld sima felületét. Itt-ott egyszerű kis faházak hűzódnak meg a hegyoldalon s így messziről ügy néznek ki, mintha csupa játékházacskák volnának vörös tetőkkel és kis zöld ablakokkal. Dél felé aztán feltűnt a Christiania-fjord, melynek partján terül el a norvég főváros. Ha az ember fjordot hall említeni, ügy rendesen egy zordon, égbenyúló sziklahegyektől határolt tengeröblöt lat maga előtt, holott nem minden fjord ilyen, hanem némelyik teljesen ellentétben minden vadregényes ridegséggel, végtelenül barátságos, kedves képet nyújt. R Christiania-íjord is ilyen. R tenger mosolygós kék tükre tele van szórva kisebb-nagyobb szigetekkel, köröskörül pedig fenyőkkel, nyírfákkal sűrűn benőtt szelíd lejtők övezik. R vasúti kocsi ablakából messze be lehetett látni az egész óriási nagy öblöt, melynek sima, kék tükre a part fenyvesei és a zöldelő szigetek között messze csillogott a fényes napsugárban. R vízen mindenfelé eleven élet uralkodott. Gőzhajók és motorcsónakok haladtak minden irányban, de legtöbb volt a vitorlás, melyeknek