Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 3. A hajtás

— 94 — A szomszéd-puskások állásaira és a lövés irányára nézve azonnal eltéveszthetlen tájékozást szerezzen; és vegye tekintetbe azt is, hogy fagyos földön vagy sziklás talajon a golyó könnyen elpattan, s hogy a mai fegyverek óriási hordképessége és átütő ereje növeli a veszélyt s ily körülmények között fokozott óvatosság ajánlatos. A fegyvert felemelni csakis akkor szabad, a midőn a vad a lővonalba ért; a puskások vonalán végig czélozni semmi körülmények között sincsen megengedve. Semmiféle más vadra, mint a mely a vadászatrendező által lövésre kijelöltetett, lövést tenni nem szabad. A lövés helyét megnézni és galylyal megjelölni csakis a hajtás végeztével lehet, a midőn a lövés eredménye a vadászat rendezőjének is bejelentendő, hogy a nyomozás elrendeltessék. Minden puskás mielőtt állását elhagyná, töltényeit vegye ki a fegyverből. Ha szerencsétlenség történik, az mindig igen szomorú dolog; de ha könnyelműség és vétkes gondatlanság következménye, akkor megbocsáthatatlan. Meg kell még jegyeznem, hogy tapasztalás szerint igen sokan azért viselkednek helytelenül a vadászatokon, mert a helyes viselkedésre senki sem figyelmezteti, általános lévén az a rossz szokás, hogy a hibás viselkedést csak az illetőnek a háta mögött teszik szóvá a nélkül, hogy sejtelme volna róla, hogy helytelenül cselekedett. így szokássá lesz a rossz viselkedés és az ujonczoknál könynyen utánzókra talál. A hajtás módjaira nézve négyféle hajtást különböztetünk meg: a közönséges hajtást, a terelést, a vegyes hajtást és a zárt hajtást. A közönséges hajtás az, a midőn a hajtók a meghajtandó terület egyik végén 50—100 lépésnyire egymástól felállíttatnak és a két szárnyon esetleg közben is, az erdészszemélyzetnek erre kirendelt tagjai által vezetve egyenes irányban végig mennek a hajtáson, hogy az abban lévő vadat kiszorítsák és a puskásokra hajtsak. A terelés olyképen történik, hogy az erdészszemélyzet egy-két tagja, esetleg néhány a területet jól ismerő favágó leginkább a vadnak ismert váltóin nyomul előre, s ha előtte megmozdul a fővad, azt nyugodtan haladva úgy iparkodik oldalról mindig előzni, hogy azt a puskások ismert állása felé terelje. A vegyes hajtás oly területeken használatos, a hol járhatlan sűrűségek, mocsarak állják útját a közönséges hajtásnak vagy terelésnek. Itt a hajtók vagy terelők a hajtás egyik végén éppen úgy felállanak, mint azt az előző két pontban jeleztük és egy-két hajtóebet, leginkább tacskókat visznek magukkal, hogy a vadat a megközelít-