Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 3. A hajtás

— 95 — hetlen sűrűségekből vagy nádasokból a kutyákkal kizavarják s a puskások vonalára hajtsák. Zárt hajtásnak mondjuk, a midőn a meghajtandó terület egyes oldalai vagy az egész hajtás rémczafatokkal vagy korláttal elzáratik, hogy a vadnak kitörése egyáltalában, vagy csak bizonyos irányban megakadályoztassák; maga a hajtás a zárt területen az előző pontokban jelzett három módszer valamelyikének alkalmazásával történik. A hajtásra nézve a következő szabályokat kell szem előtt tartani : Hajtó mentül kevesebb, de annál válogatottabb legyen; legjobb e czélra azokat a favágókat alkalmazni, a kik az illető erdőben a rendes vágást végzik. Ezek ismerik az erdő minden zegét-zugát és az erdész-személyzet irányában engedelmesebbek minden más hajtónál. A hajtókat jól ki kell tanítani, hogy hajtás közben lármázni nem szabad. Egy-egy hang, egy fütty vagy egy koppantás bottal a fák törzsére elegendő zaj, hogy a vadat felverje, és hogy a hajtók hollétüket egymással közöljék. Ha a vad megindult, elegendő egy hajtónak jelzése, hogy a szarvas vagy a csapat előre, jobbra vagy balra tart. Ha a vad megfordul és szemben jön a hajtókra, ilyenkor kell leginkább tartózkodni minden lármától és zajtól; legjobb ha a hajtók megállanak s egy-két kézmozdulattal hívják fel magukra a vadnak figyelmét; ha mégis keresztül törne a hajtók vonalán, ezt is jelezni kell minden nagyobb lárma nélkül. Az első hajtás mindig lassú lépésben történik, s ha a hajtók között visszatört a vad, vagy feltehető, hogy a sűrűkben visszamaradt, a hajtók a puskások vonalát elérve visszafordulnak és gyorsabb lépésben kissé nagyobb zajjal visszafelé hajtanak egész a felállításuk helyére. Ugyanígy történik a hajtás a terelésnél is. Azon területeket, a melyek szintén hajtásra vannak kiszemelve, de a melvekben a vadnak tartózkodása nem bizonvos, mert csak * K, 1 időlegesen vagy átvonulóban szokott bennük tartózkodni, az erdészszemélyzet kora hajnalban körüljárja és megállapítja, hová, mennyi vad váltott be és a hajtásokat a szerint intézi, hogy teljesen üres hajtások elő ne forduljanak. Mert az ilyen hajtások a vadászok és különösen a vendégek éberségét lankasztják és türelmét erős próbára teszik, annál is inkább, mert a fővadra való vadászatnál sokkal czélszerübb minden hajtásba lehetőleg nagy területeket befoglalni, hogy a vad figyelme az előkészületek által fel ne ébresztessék, és ha mégis felébresztetett volna, a hajtásból ne távozhassék. Ha azután az ilyen nagy üres területek nagyobb bizonyosság okából mindig