Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 3. A hajtás

— 92 — akkor van megengedve, ha a vad a vadászok állásai mellett szalmacsutakokkal vagy a fák meghántásával megjelölt irányt már túlhaladta. 9. A ki hajtás után fegyveréből a töltényt el nem távolítja, továbbá, a ki helyéből a vadászatrendező felhivása vagy megállapított jelzése nélkül elmozdul, 50 márkáig terjedhető birság alá esik. 10. A vadásznyelvnek helytelen használata, vagy helytelen kifejezések alkalmazása, úgyszintén minden hibás lövés 10 fillérrel büntetendő. Az összes bírságpénzek hovaforditása iránt vadászat végeztével a vadásztársaság határoz. A mai vadászathoz szakbirákul N. N. N. urakat kérem fel. Kelt ... N. N. vadászatrendező.« Hátha még mellékletül kinek-kinek egy-egy térképet is adnának, a mai vadászat helyszínrajzával és hátlapján az egyes hajtásokra vonatkozó utasításokkal, záradékul pedig azon megjegyzéssel, hogy miután minden vadász ismeri a maga számát és a helyszínrajzban minden hajtásnál megtalája az illető számmal jelölt helyét, a vett írásbeli utasításokból pedig teljesen tisztában van a további teendőkre és viselkedésre nézve, a vadászat egész tartama alatt kerülendő minden felesleges beszéd és értekezés. A társaság zsebre rakná az ilyen utasításokat, s a nagyobbik fele még a vadászat előtt, a többi pedig keservesen keresztülkinlódott vadászat után úgy széjjelszaladna, hogy az illető vadászatrendezőnek még a következő évek körvadászatain sem akadna szomszédja, nehogy valakinek valami Írásbeli utasítást találjon a zsebébe csempészni. És még évtizedek után is beszélnének róla, hogy volt ezen a vidéken egy hóbortos ember, a ki mint a német időkben a kerületi főnök a vármegyét, Írásbeli rendelettel akarta kormányozni a vadászatokat. Pedig ezt a szabályzati mintát nem én fogalmaztam; az újkor legjobb vadászati Íróinak egyikétől kölcsönöztem, a ki az ilyen szabályzatokat és azoknak szigorú végrehajtását feltétlenül szükségesnek tartja. Sőt Németországbán ezt a körülményes rendelkezést és feltétlen szigort a szarvasvadászatokon minden uri társaságban nemcsak elfogadják, hanem megkövetelik. S valljuk meg őszintén, hogy miként a vadászat terén sok más dologban, úgy ebben is a németnek van igaza. Hajtással a fővadra vagy igy kell, vagy egyáltalán nem szabad vadászni. Még az ilyen fegyelem és szigor mellett is ritkán sikerül a vadászatnak tulajdonképeni czélját, a fővad bizonyos lelövésre szánt példányainak rövid idő alatt nagyobb számban való lelövésé t elérni. De ezen rend és fegyelem nélkül a hajtóvadászat úgy mint fentebb