Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 2. A les

— 87 — annál korábban várható a leshez, minél közelebb esik a les annak tartózkodási helyéhez, mert miként már a cserkelésnél említettük, a vad vonulását az éhség szabályozza; ha megéhezik, délután elindul helyéről, reggel pedig ha jóllakott, legelőjéről, s ha közel van a leshely, korábban fogja elérni. A fővad közeledését törtetés szokta jelezni, vagyis a bokroknak, sásnak suhogása, a nádnak, targalynak tiprás közben való ropogása, a szálerdőben az agancsnak kongása. Mind oly hangok, melyeket a lesben ülő vadász semmiféle zenével el nem cserél, s melyeket egyszeri hallásra a vadász füle jobban megjegyez a fülbemászó legszebb nótánál. Azután a rigó, szajkó és szarka szokatlan lármája, csörgése sokszor szintén jelzi ügy a róka mint a fővad közeledését. De azért a fővadra váró vadász figyelme és ébersége sohase szüneteljen, mert a tapasztalás azt tanítja, hogy gyakran minden előzetes jelzés vagy zörgés nélkül hirtelen előttünk áll a szarvas, mintha a földből bujt volna elő. Ez különösen olykor szokott megtörténni, ha pitymalatkor magas növésii sásos rétek szélén vagy sarjas, bozótos, új vágások mellett állunk lesben, mert a fővad kora hajnalban kint a legelőjén heverészni szokott és csak napkeltével emelkedik fel, hogy tovább legeljen, s ha csuháján megszáradt a harmat, a süriibe vonuljon. Ha a les a fővad valamely meghatározott darabjának szól, az esti és különösen a reggeli szürkületben ne hamarkodjuk el a lövést, mert a pára és köd sokszor bámulatosan nagyítja a tárgyakat s a félhomály is nagyon csal. Ez az érzéki csalódás már sok hatalmas agancsosnak nézett, nyomorult zöld szarvas (Schneider) életébe került. A les különben is rendesen elegendő alkalmat szolgáltat arra, hogy a vadat jól megkülönböztessük és kedvező helyzetét bevárjuk s ez a körülmény kötelességünkké teszi, hogy lesből mindig jól czélozzunk és biztosan lőjjünk; annál is inkább, mert az előre elkészített leshelyeknél a világítás okozta csalódásokat elkerülendők, több ponton a lőtávolságokat is megjelölhetjük. Jó csővilág nélkül lesből lőni soha semmiféle körülmények között sem szabad. Egyáltalában a lövésre nézve a lesnél ugyanazon szabályok érvényesülnek, a melyeket a cserkelésnél tüzetesebben megbeszéltünk, csakhogy ezek a lesnél mindig sokkal szigorítottabb mértékben alkalmazandók. Mert a ki lesből elhibázza vagy nyomorékká lövi a szarvast, az megérdemli, hogy a zöld gallyat husáng alakjában kapja, de nem a kalapja mellé.