Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 1. A cserkelés

— 64 — mi minden feltűnő mozdulat vagy megállás nélkül tovább megyünk és félkörben haladva iparkodunk a vadhoz közelebb jutni; ilyenkor ha a vad esetleg meg-meg ugrik, ismét megáll és reánk bámul, s igy megesik néha, hogy lövést tehetünk reá. Ha megállunk vagy bujkálunk, feltétlenül elriasztjuk. Általában a jó cserkelőnél szabály gyanánt álljon, hogy a szeme elé került vadnál mindenek előtt a megcserkelhetés esélyeit jól meghányja-vesse, mert eltekintve a haszontalan-fáradságtól és időveszter ségtől, a meghiusult cserkelés nagyon nyugtalanítja a vadat. Es noha a cserkelés a fővadra való vadászati módok között, a les kivételével, a legkevesebb zajjal és nyugtalanítással jár, ismételt kísérleteknél a vad észreveszi, hogy leselkednek, bujkálnak utána s akkor felette nyugtalanná válik. A kezdő nagy tüzénél és a biztos megítélésben való járatlanságánál fogva mindig megpróbálja a becserkelést, de ez hadd tegye, így fogja megtanulni a helyes megítélést és az ügyes cserkelést. A cserkelőnek nem kell mindig teljes fedezet után törekedni; egy félig-meddig megfelelő fatörzs, egy-két fiatal hajtás, mely némileg elfedi, megfelel a czélnak. A fődolog az, hogy a vadat soha szem elől ne téveszsze, és ha a vad feléje neszel, teljes mozdulatlanságban maradjon. Ha a vad, melyre cserkelünk, csapatban áll, a cserkelés még óvatosabb legyen s a figyelem a csapat minden darabjára kiterjedjen, de különösen a vezér suta mozdulataira ügyeljünk, mert az a régi vadászközmondás szerint, miként a kövér bika szőrének minden szálával hall és lát. A bőgő szarvast egyébként sokkal könnyebb volna becserkelni a fővad minden más darabjánál, mert azt vágyai annyira elfoglalják, hogy szokott óvatosságát erre az időre majdnem egészen félreteszi és csakis szerelmének él; de helyette a tehenek veszik át az őrködést és több szem többet lát, úgy hogy noha a bőgés messziről hívogat, hogy merre cserkéljünk s a keresett bikát a hang után könnyen és gyorsan megtalálhatnánk, becserkelése néha mégis igen sok időt vesz igénybe, a tehenek mindig éber őrködése miatt. A rigyetés idejében a csapatot kerülgető vendég szarvasok se kerüljék el a figyelmünket, mert ezek, hogy a törzsbika más oldalon való esetleges pillanatnyi elfoglaltságát rögtön felhasználhassák, folyton a csapat körül ólálkodnak, s ha az ilyen torkos legény véletlenül reánk bukkan, vakkantásával vagy ugrásával éppen úgy elrontja cserkelésünk sikerét, mint a jobbra-balra őgyelgő tehenek valamelyike. Folytonos őrzés és óvás alatt álló pagonyokban, a hol a fővad mint a vadaskertekben nyugodtabb és bizalmasabb, gyakran meg-