Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 1. A cserkelés

— 63 — nevelkednek, sziklás kavicsos talajon szeges csizmákban vagy czipőkben nesztelenül cserkelik a szarvast. Ezt a teljes lábbal való fellépést nem szabad kicsinyelni, mert gyakran megesik, hogy a fővad éppen lépésünk közben veti fel a fejét, s ekkor adj uram türelmet, hogy a szarvas megnyugvását egy lábon vagy valamely más kényelmetlen helyzetben kivárjuk. Megtörtént velem, hogy a bika — a haraszt zörrenése vagy valamely ágacska recsegése folytán, a mi égererdőben elkerülhetetlen — éppen abban a pillanatban vetette fel fejét, midőn jobb térdemmel egy gyenge fának támaszkodva, félig guggoló helyzetben, egy alacsony bokor mögül lőni készültem. A bika közvetlenül reám nézett és merev mozdulatlanságban figyelt. Éreztem, hogy egy szemhunyorítással is elriasztom, mert a távolság nem volt több 50—60 lépésnél, így hát nekem is félig lezárt szemmel kellett e kényelmetlen helyzetben teljes merevséggel megmaradnom. Élet-halál kérdése volt a bikára nézve, hogy ki birja tovább. Teljes 20 perczig néztünk így farkasszemet egymással; — csak a ki valaha hasonló helyzetben guggolt ennyi ideig", tudja elképzelni, mit lehet elszenvedni 20 perez alatt. Ma sem tudom, hogy a fájdalomtól elzsibbadva s egész testemben remegve, miként voltam képes abban a pillanatban, a midőn a bika megnyugodva oldalra fordult, czélozni és lőni. Annyit tudok, hogy a lövés után hanyatt estem, mindkét lábamat elfogta a görcs, ügy hogy hosszú ideig feküdtem a földön zsibbadt, görcsös tagokkal tehetetlenül. Az órámat meg tudtam nézni s minthogy a bika becserkelése közben szintén az órára tekintettem, megállapítottam, hogy az a végtelen hosszú idő, a mig guggolva kínlódtam, csak 20 perczig tartott. A bika sorsáról mit sem tudtam; elképzelhető tehát kíváncsiságom és erőlködésem, a melylyel talpra állni igyekeztem. Mégis egy negyedóránál tovább vergődtem a földön, mig a lövés helyére birtam vánszorogni. Ott feküdt az én tizenkettesem megdermedve, egy magas laplövés tűzben teritette le; — bizonyosan valami gombát kereső vén asszonynyal találkozott az nap reggelén, mert tisztán a balsors ölte meg, — én nem tehetek róla. Ha a cserkelő vadászra neszelő vad megnyugvást mutat s újra legelni kezd, sohasem szabad azonnal feltünőleg megmozdulni vagy éppen kilépni, mert ez a megnyugvás sokszor csak látszólagos s igen hasonlít a cselvetéshez, a vad esetleg legelve is tovább figyel a gyanús irányban. Ha a cserkelő felé való neszelés után a vad. habár legelve is, határozott sietséggel odább igyekszik vagy ügetni kezd, akkor azon napra tartózkodás nélkül vegyünk bucsut ettől a vadtól, mert azt többé megcserkelni nem lehet. Kivételt képez az az eset, midőn a vad szabad helyen való menet közben vett észre és