Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 1. A cserkelés

— 54 — ha tehát az erdő előtt ily környomot látunk, az a bikának járásáról tesz tanúságot. 19. Ezek volnának azok a jelek, a melyekről a bika nyomát bizton felismerhetjük. A nyomok jelein kivül felismerhető még a bika csapája a vizelés módján, illetőleg a helyén, a mennyiben a bika a lépés hosszának a közepébe, a tehén pedig lábai nyomába vizel 20. Ezen kivül tanúságot tesznek a bika járásáról az égi jelek, t. i. a törés és hántás (das Schlagen u. Fegen), a mely jelek apró ágak letörésében és a fák kérgének megsértésében nyilvánulnak; minthogy e jelek, miként elnevezésük is mutatja, a magasban keresendők, és csakis az agancs ütésének és súrolásainak következményei, az égi jelek feltétlenül biztos jeleknek tekintendők, és pedig minél erősebb a szarvas, annál magasabban és határozottabban jelez. 21. Végül biztos jelet képez a hulladék. A bika hulladéka vastagabb, szabályosabb, henger alakú, sötétzöld bogyókból áll, a melyeknek egyik végén kidomborodó csúcs, a másik végén pedig ennek megfelelő horpadás van. A tehén hulladéka abban különbözik, hogy a hengerek vékonyabbak és szabálytalanabb alakúak. A bőgés végső idejében a bika hulladéka miután majdnem semmi tápot sem vesz fel, teljesen eltörpül s kemény szabálytalan bogyókat képez; a tehén hulladéka ez időben is megtartja rendes formáját, s azért a bika hulladékától ekkor is könnyen megkülönböztethető. Legnehezebbb megkülönböztetni a hulladékot a hizás idejében, julius és augusztusban, a midőn a hulladék egyaránt nyálkás, az ökör trágyájához hasonló tömegből áll; ezen időben a bika hulladéka csakis nagy mennyisége által üt el a tehén ürülékétől. (Lásd 20. ábrát.) Ne gondolja a kezdő vadász, hogy ha mindezeket valamely könyvből, és nem a szabad természetben tanulta, és a fővad nyomait gyakran és tartósan nem követte és nem figyelte, a szarvas nyomain könnyen eligazodik. A fővad nyoma igen ritkán jelentkezik tisztán és határozottan, egyrészt, mert a legritkább talaj adja vissza teljesen a csülöknyom alakját, másrészt, mert a fővad leginkább csapatokban egymást követve vonul s igy az egyiknek nyoma tiporja a másikat. Sokszor áll töprenkedve a nyom előtt a kezdő ott, a hol az öreg vadász könnyen eligazodik és tisztán lát, emennek egy-két felvilágosító szava, midőn egyidejűleg" a jelekre is rámutathat, többet ér órákra terjedő olvasásnál. A nyomnak és csapának alapos ismerete nélkül a vadász sohasem fogja ismerni a vadászatának területén állandóan vagy ideiglenesen tartózkodó fővadak számát, nemét és minőségét; sohasem