Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 1. A cserkelés

— 53 — a három jel ugyanazon anyának gyermeke. Az erős, öreg szarvas tagjai már merevebbek, mozgása nehézkesebb, háta, hasa szélesebb, czombjai erősebbek, ennek következtében hátulsó lábával nem léphet pontosan az első láb nyomába, és vagy melléje lép, 11. ez a hozzálépés (Beitritt, 16. ábra) vagy hátulsó lábával elmarad és utána lép, 12. ez az elmaradás (Zurückbleiben, 17. ábra); vagy végül melléje lép ugyan, de el is marad annyira, hogy az egyik csülök nyomát középen ketté metszi és három boka nyomát láttatja, ez 13. a keresztezés (Kreutztritt, 18. ábra). A vemhesség előrehaladott korában az öreg tehénnél is előfordul néha a nehézkes mozgás ezen három jelének valamelyike, de ez mindenkor a helyes lépéssel váltakozik, és az évszakra való tekintettel, de a tehén nyomának egyéb sajátságainál fogva is az erős szarvas nyomától könynyen megkülönböztethető. 14. A fiatal szarvas, miként a be nem vezetett csikó, sokszor a hátulsó lábával túllépi első lábának a nyomát, ennek előzés a neve. (Übereilen, 19. ábra.) Ha az előzés oly módon történik, hogy a hátulsó láb bokája az első láb bokája elé a nyomnak elejére vagy közepére kerül, egy nyomban négy bokának lenyomata látszik; ez aztán a négy boka jele. (Das Vierballenzeichen, 19. ábra.) A tapasztalatlan nyomozó, midőn az előzés teljes, vagyis a hátulsó láb egészen az első láb nyoma elé lép, könnyen azon tévedésbe eshetik, hogy az öreg bikának elmaradását látja, de jól megfigyelvén a nyomot, észre kell vennie, hogy a kisebb nyom előzi a nagyobbat, tehát a hátulsó láb nyoma van elől, s a nyomok méretei is meggyőzik arról, hogy fiatal szarvas nyoma előtt áll. A tehén és az öreg bika sohasem előz. 15. Midőn a fiatal szarvas szabálytalanul lépve a hátulsó lábával kiszélesíti az első láb nyomát, azt csalásnak vagy vakításnak mondjuk. (Das Blenden.) 16. A nedves, kötött agyag vagy az olvadó hó beleragad a bika csülkébe, s midőn ott nagyobb gumóra gyarapodott, leválik a csülökről, rajta maradván a csülkök szabatos lenyomata. Ezt nevezzük pecsét-nek. (Das Insiegel.) Feltétlenül biztos jel, mert a tehén csülkein laza voltuknál fogva pecsét nem alakul. 17. Az enyelgés (Wimpelschagen) azon jel, midőn a fővad csapája mellett feltúrt vakandtúrásokat vagy hangyabolyokat látunk, ezeket a szarvas túrja fel agancsával pajkosságból. 18. A forduló. (Wiedergang.) A bikának szokása, hogy midőn reggel az erdőbe vonul, közvetlenül az erdő előtt egy fordulót csinál;