Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 1. A cserkelés

— 48 — bőgés, erőt vesz rajtuk a vadászláz. De mintha a túlsó oldalon kapaszkodnék fel a bika, hangja mindinkább távolodni látszik. Siessünk utána! A cserkészútra kerülni nem lehet, az sok időt venne igénybe, csak neki a sűrűnek, egyenesen le. Mire a katlanba érnek, a szarvas jobbra kanyarodott a lejtőn, s egészen közelükben bőg, de a sűrű fiatalosban csak törtetést hallani itt-ott, látni nem lehet semmit. Óvatosan előre! A legnagyobb vigyázat mellett is jobbra-balra suhog a bokor, recseg az ág, a cserkélők csak nagy lassan haladhatnak, minden pillanatban újabb és újabb akadályokat hárítva útjokból. A bika időközben neszt fogva, elhallgatott s mire újra megszólal, a hang iránya nagy kanyarodást jelez a hegyoldalban. »Nagyságos uram! — szól súgva az erdész, — a bika alighanem a tegnapi helyen fog kiváltani; ha sietünk, talán megkerülhetjük, vagy tűi a vágásban utolérhetjük, de nagyot kell kerülnünk, nehogy elriaszszuk.« Mire a gerinczre érnek, a leáldozó nap végső sugarai aranyozzák a bérezek csúcsait; a szálerdőben már lőtávolra nem lát a szem. A szarvas is ott bőg már a gerinczen, és az erdész táj ismerete és szakavatott hallása bizton jelzi, hogy a völgybe, az idei vágásnak tart. Most vagy soha! Még egy jókora futás a cserkészúton le a vágásig, és czélnál vagyunk. Midőn lihegő mellel óvatosan kitekintünk a vágásra, csakugyan ott áll vagy 250 lépésnyire tőlünk az erdők királya, hatalmas koronája gyönyörűen rajzolódik a nyugati égnek fényes boltozatán. Testének a hegygerincz árnyékába eső körvonalai csak homályosan barnúlnak ki a fekete-zöld háttérből, de a messzeérő »Manlicher« éles távcsöve közelebb hozza őt a remegő vadászhoz. Egy éles pattanás; — és mire a bérezek ormairól visszatér a hang, eltűnt a gyönyörű látomány, elhalt minden nesz. Este van. A lövés helyén sem veríték, sem nyom nem látható, az erdész tört galylyal megjelöli a lövés helyét, — megyünk hazafelé. A vendég is találkozott szarvasával, de már esteledett, mire megláthatta s a kedvezőtlen szél miatt csak távolról lőhetett reá. Azt sem tudja, tizenkettes vagy tizennégyes volt-e, de koronát visel és erős agancsa van. Csapáját nem követhették, mert besötétedett, verítéket nem találtak. Úgy tudja, hogy golyója talált, mert nyugodtan és jókor nyomta el a ravaszt. Holnap a reggeli cserkelés után az erdészek majd megkeresik a két szarvast. így megy az aztán kisebb-nagyobb eredménynyel nap-nap után, mig a bőgésben tart. A végeredmény 2 szarvas, 3 dög s nem tudni hány seb vagy hiba. Az sem egészen bizonyos, hogy a terítékre került szarvasokat nem a keresésre küldött erdész lőtte-e, hogy eredményt mutathasson és urának kedveskedjék.