Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 1. A cserkelés

A cserkelés. Valamennyi pagonyból beérkezett az erdészek jelentése, hogy a szarvasok bőgnek. A déli gyorsvonattal megérkezett a fővárosból a háziúrnak táviratilag meghívott vendége is, az elmaradhatlan vadásztárs, tetőtől talpig zöld ruhába bujtatva, megszámlálhatlan bőrönddel és puskatokkal felszerelve. A fekete kávé után előáll a könnyű, ruganyos kocsi, s a két jóvérű pej egy órai kellemes kocsizás után habos szüggyel és zabiával áll meg a barátságos, kis vadászlak udvarán, a hol az erdészszemélyzet sokat igérő, derült arczokkal várja az urak rendelkezéseit. »A Bükkösben két szarvas bőg két nap óta« — hangzik a legidősebb erdész jelentése. »Az egyik, hangja után Ítélve, igen erős lehet; a másik nem sokat igér, de szorgalmasan bőg. Tegnap reggel óta a Kányahegyen is bőg egy derék tizenkettes, a János ma hajnalban látta, midőn a fiatalosba vonult két tehénnel és egy borjúval. Másutt is mindenhol hallottuk, de még nem lehetett kiismerni, hogy ki merre jár.« — »Mára elég ennyi is, — mondja a háziúr, — induljunk, mert késő lesz.« Időközben a bakról lekászolódott inas jóvoltából előkerültek a távcsöves fegyverek és vadászszékek, a mely szerelvényeket az illető erdészek vállára aggatva, megindulnak a cserkélő kettesek, a háziúr a Jánossal a Kányahegyre, a vendég az öreg erdészszel a Bükkösnek. Mi kövessük a háziurat. Alig érnek a Kányahegy aljába, a túloldalon a katlanban megdördül a tizenkettesnek mély öblű hangja. — »Siessünk fel a gerinczre, talán szemközt jön reánk, — mondja a János, — ma reggel ott vonult le a völgybe.« A g}

rakori bőgés által sarkalva, gyors lépésben vágnak neki a meredeknek, s erősen lihegve érkeznek a gerinczre. Az előttük fekvő katlanból sokszoros visszhanggal tör fel hozzájuk a mély hangú