Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

I. Rész: A szarvas természetrajza - 2. Az agancs képződése

- 40 — A csapost a legtöbb vidéken nyársas-nak nevezik; talán mondanom sem kell, hogy ez az elnevezés nem jó és nem más, mint a »Spiesser«-nek helytelen forditása. A »Spiess« a németben nemcsak nyársat, hanem kópiát, dárdát is jelent, és a magyar a kisebb kicsucsorodásokat soha sem nevezi nyársnak, hanem csapnak. Az agancs első fokozatának és alakulásnak, annál is inkább, mert annak hossza az 5 és 30 cm. között váltakozik, tehát csakis a csap és csapos lehet a helyes elnevezése. A midőn a szarvas a második fokozatban is villa nélkül való agancsszárat rak fel, tekintve, hogy ez az agancsszár már jóval hosszabb, s tekintve, hogy így az egy- és kétéves bikát a megnevezésével is jól megkülömböztethetjük, helyesnek tartanám, ha ezt a másodfokú alakulást dárdának, viselőjét pedig dárdásnak neveznénk, felújítván ez által azt a régi szép elnevezést, a melylyel a magyar lovag dárdahordozó, idősebb apródját nevezte. Következik a harmadik fejlődési fok, a hatos agancs kialakulása. A hatos agancsnál a rózsa már tömöttebb, erősebb gyöngyökkel jelentkezik, a szemág már kissé közelebb esik a rózsához, de még mindig megtartja felfelé való konyulását, a mely felhajlás viselője fiatalságának legcsalhatatlanabb bizonyítéka. Mert az az esetleges hatos, melynek szemága közvetetlenül a rózsa fölött erősen lekonyulna s előre szegezve jelentkezik, idősebb szarvasnak visszarakásáról tanúskodik; a hatos agancs az agancsszárnak közepe táján kissé hátra hajlik és e hajlás vagy törés ellenkező oldalán, előre és kifelé való kanyarodással a középágat rakja fel. Az agancsszárnak fent említett törésére vagy visszahajlására Blasius, a fővadnak hivatott tanulmányozója figyelmeztette a vadászközönséget, megállapítván azt, hogy az agancsszár minden ujabb fejlődési fokot jelző és képező ág felrakásánál, tehát a szemág alakulásánál is, ezt a jellegzetes visszahajlási mutatja; míg ellenben más elágazásoknál a törés nem jelentkezik. A negyedik fejlődési fok a nyolczas, a legrendesebb és legszabályosabb alakulás. A rózsa már teljesen kialakult, a szemág vízszintes irányt vesz fel és még közelebb kerül a rózsához, jelezvén, hogy a szarvas közeledik a tényészképes korhoz, a midőn az agancs nem disz csupán, hanem támadásra és védelemre alkalmas fegyver. A középág is erősödik és az agancsszár hegye a törzságnak visszahajlása mellett villa alakjában kettényilik, az új ágat előre és oldalra való kidomborodással alakítván. Az ötödik fejlődési fok, a tízes, két jellegzetes alakulásban szokott jelentkezni. Az egyik alak az, a midőn az előző pontban körülirt nyolczas alak a vendégágat veszi fel. A vendégág mindenkor köz-