Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

I. Rész: A szarvas természetrajza - 2. Az agancs képződése

— 39 — »az agancs szélessége« kifejezésnek használatát; még pedig azért, mert tekintve, hogy az agancs végeivel mindig befelé hajlik, ez a szó »szélesség« nem foglalja magában annak a meghatározását is, hogy mely pontok azok, a melyeknél a szélesség megmérhető, míg ellenben a kidomborodás nagyságát az agancs legszélesebb kihajlása állapítja meg. Midőn az agancs méreteinek meghatározásáról van szó, a következő adatok és körülmények jönnek tekintetbe: az agancs magassága, vagyis külön-külön mindegyik szárnak hossza a rózsától a hegyéig, a rózsák egymástól való távolsága, a rózsák kerülete, a szárnak vastagsága a rózsatő és a középág felett, az agancs kidomborodása és az agancs súlya. A miként fentebb már megállapítottuk, a csapok képezik az agancs fejlődésének első fokát. A csapos a nyárnak utóján, tehát élete első évének elmultával veti le agancsát, hogy helyet adjon a második fokozatot képező agancs felépítésének. Az agancsfejlődésnek egy foka vagy szaka sem mutathat fel annyi rendellenességet, mint a második fejlődési fok. Ha a fejlődés egészen rendszeres, akkor a csap levetése után a villás agancs felrakása volna soron. A villás agancs a csap levetése alkalmával megtorlódott nedvek lerakodása következtében, habár gyenge és ritkábban gyöngyözött, de határozottan körvonalozott rózsával bir. Az agancsszár erősebb és domborodottabb s rózsája fölött az első ág a szemág nyúlik előre, erősen felfelé konyítva. Az agancsnak ez az alakulása igen ritka, mert ebben a korban az agancs vagy elmarad vagy megelőzi korát, a mennyiben a szarvas második évében vagy újra csapot hajt, vagy hatos, sőt élelemdús vidékeken, kedvező éghajlati viszonyok között sokszor nyolczas agancsot rak fel. Ezek a rendellenes alakulások oly gyakoriak, hogy a villás agancs képezi a kivételt, s vannak vidékek, a hol a villás egyáltalában nem fordul elő. Ha a csapot újra csapok, jobban mondva dárdák követik, akkor az uj agancs már a rózsának ugyanazt a kifejezett alakulását tünteti fel, a minőt a villás agancsnál jeleztünk; — az agancs szára erősebb, a homlokcsont fejlődése következtében nagyobb kidomborodással bir, és a mi ezt a fejlődési fokot, általában jellemzi, határozottan felismerhető benne a későbbi agancs alakjára és fejlődési képességére vonatkozó egyéni rátermettség és a családi vonás; megítélhetjük már belőle, képes lesz-e derék vagy hatalmas agancsot felrakni, szűk, meredek, hátra dülő vagy erősen kidomborodó agancs készül-e belőle.