Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

I. Rész: A szarvas természetrajza - 2. Az agancs képződése

— 36 — háncs és megtisztul az időközben szintén megkeményedett agancs. Ezzel az agancsképződés első foka, a csapok alakulása be van fejezve. De tudjuk azt, hogy a természet a maga működésében nem ismer megállapodást. Alig hogy az agancs, legyen az a csaposnak gyenge szarva, vagy a derék tizenkettesnek hatalmas koronája, elérte fejlődésének és keményedésének tetőpontját, a rózsatő belsejében és a csonthártyában, az agancs kerületén megindul újra a forradalom, mely az elavult korona elvetését és egy újjal, hatalmasabbal való helyettesítését czélozza. A csuhának a rózsatöveket takaró és szorosan a rózsa alatt zárkózó széle a csonthártyának gyulladása és dagadása következtében duzzadni kezd; ugyanakkor a rózsatő tetején, a rózsa alatt a kerületen egy kis mélyedés alakul, mely az agancsnak elválási vonalát jelzi. A homlokcsont és a rózsatő belsejében megindul ugyanazon folyamat, a melyet fentebb az első csapoknak felrakásánál megfigyeltünk, csakhogy most már nem rakhatja fel építőanyagát a rózsatövek tetejére, mert útjában van az elszáradt régi agancs, azt előbb erőszakkal el kell távolítani. A mig tehát a rózsatő belsejében a nedvek feltódulása tágítja a csatornákat és lazítja az agancscsal való összeköttetést, a csonthártya gyulladása következtében mindinkább duzzadó külső daganat és a daganatot telítő vér és nedvek torlódása — ez a rovátkos koszorú, melyből az új agancsnak rózsája alakul — külső kerületen feszegeti a régi agancsot; s minthogy a nedveknek ez a torlódása viszketést okoz, maga a szarvas ís nyomás, horzsolás utján igyekszik régi agancsát levetni. így aztán a régi agancsnak mind a két ága rövid időközben leválik tövéről és kezdődik az új agancsnak felépítése. Azt a folyamatot, a melylyel az új ágas szaru felépül, dr. Sömmering Brehmnek »Thierleben« czimü munkájában igen alaposan és a legnagyobb részletességgel ismerteti. Nehogy hosszadalmassá váljék, csak rövid kivonatban közlöm az ismertetés lényegesebb részeit. Az agancs leválásakor a rózsatők tetejét, az elválási felületet vér és geny borítja, szélét pedig egy 8 mm. vastag, duzzadó, sötétkék gyürü övezi. A következő napon a felületet már var takarja, gyűrűjének kerülete pedig szélesebb és magasabb lesz, és átmérője folyton szükül, úgy hogy ez a gyürü a rózsatő felületét elborítani igyekszik. A tizennegyedik napon a seb felülete már igen kicsiny. A gyürü minden irányban, de különösen a rózsatő elején erősen kidagad, és az agancs első elágazásának, a szemágnak kialakulása már észrevehetővé válik. A huszadik napon a sötétszürke duzzadáson szürke szőr mutatkozik és annak előre való tágulása és emel-