Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

I. Rész: A szarvas természetrajza - 2. Az agancs képződése

— 35 — Széchenyi Béla gróf, koronaőr ő nagyméltósága volt kegyes nagy-czenki gyűjteményéből az idegen szarvasfajok agancsait is rendelkezésemre bocsátani, hogy azokat lerajzolhassam és szives olvasóimnak bemutassam. Szándékom volt nemcsak ezen idegen agancsokat a fajbeli különbségek összehasonlítása végett, hanem hazánk különböző vidékének agancsait is az illető vidék jellemző alakulásainak megismerése végett bemutatni. Sőt arról is ábrándoztam, hogy egy-két törzsnek az apáról fiúra szállott formabeli elöröklését is hű rajzokkal kifejezésre tudom juttatni, mert kétségtelen, hogy a tapasztalt, bizonyos vadászterületen sok éven át a fővad körül foglalatoskodó erdészek az agancsnak szűk, meredek, domború vagy széles voltáról, ágainak bizonyos alakulásáról megismerik az unokában a törzsapát, és minden ott született szarvasnak törzsbeli származását. Igen sajnálom, hogy a rajzok sokszorosításának szerény munkámmal össze nem egyeztethető költsége szép terveimet halomra döntötte; pedig a rajzok elkészültek mind, s a közlésnek ez okból mégis el kellett maradnia. Ezen — részben a megengedett határokon túl kalandozó — kitérés után vegyük fel a fonalat ott, a hol elejtettük. Azt az időpontot, a melyben a szarvasborju homlokcsontja — ossa frontis — a fülek között dudorodni kezd, hogy az agancsot viselő és tápláló rózsatöveket megnöveszsze, igen nehéz meghatározni; az időjárás és a táplálék hiánya vagy bősége mindenesetre befolyásolja ezt a fakadást. Rendes körülmények között a nyolczadik hónapban lazulni kezd a bikaborjunak még amúgy sem teljesen kemény homlokcsontja s az apró erek által szitaszerűen átlyuggatott homloknak két pontján az erecskékben feltóduló vér és velő, és az egyidejűleg gyuladásba hozott csonthártya véredényeinek segítségével körülbelül hat hét alatt felépül a két rózsatő, s megakadás nélkül folytatja az emelkedést, hogy felépítse, felrakja az első agancsot, — a csapokat. Ezeknek a csapoknak, minthogy azok a rózsatövekkel egy folyamatban épülnek, s alapzatuknál a fejlődés folyamatában semmiféle torlódás sem fordul elő, rózsájok nincsen, csak egy kis dudorodással jelzik annak a tájékát, a hol annak idejében az elválás be fog következni. A mint a csapok elérték azt a magasságot, a mely az illető kis bikaborju erőbeli állapotának és fejlesztési képességének megfelel, a csonthártya túltengéséből származó s az egész kis agancsot elborító, apró szőrrel benőtt hártya, — a háncs, alul elszárad, egyidejűleg a rózsatőnek megkeményedése is elzárja az agancs belsejét tápláló velőcsatornákat és ereket, a minek következtében előbb leválik a 3*