Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

I. Rész: A szarvas természetrajza - 2. Az agancs képződése

2• Az agancs képződése. A természettudósok természetrajzi szempontból sokkal nagyobb fontosságot tulajdonítanak a szarvasok lábain előforduló, fakó szinű szőrpamatoknak, mint az agancsnak. Az agancsot olyan alsóbbrendű jelenségnek tartják, a mivel foglalkozni sem érdemes. Hát nem is foglalkoznak vele. Innen származik azután az az elijesztő tudatlanság, a melyet e téren a természettudós urak nagy részénél, — tisztelet a ritka kivételnek, — tapasztalunk. Tudósaink Matthes és Vángel 1899. évben, tehát a legújabb időben, kiadtak, egy »Nagy Képes Természetrajz«-ot és ebből készítettek azután »az ifiuság számárán 1901-ben egy »Képes természetrajz-«ot. Ennek a természetrajznak a 130-ik lapján egy a vadászember előtt teljesen érthetetlen rajz látható, mely az őzbaknak agancsából — az ágakat előre-hátra rakva, mint azt a hatos őzbaknál látjuk, — nvolczas és tizes agancsot torzít; alatta pedig a következő magyarázat ékeskedik: »65 ábra. Az agancsszarv fejlődése. I. nyársas, II. villás, III. keresztes, IV. nyolczas, V. tizes bak agancsa vagy ágas szarva^. A szarvasról pedig ugyanazon lapon szórói-szóra a következők olvashatók : »A gímszarvasa (Cervus elaphus XII. tábla 2. ábra) erőteljes

T nyúlánk állat széles mellel. Középnagyságú szemei élénkek, nyaka oldalt összenyomott, végtagjai vékonyak. Akkora mint egy kisebb ló. Agas szarva többágú és különösen reája vonatkozik a fentebb említett nyársas, villás, keresztes stb. bak elnevezés. A szarvastehén sokkal kisebb és szarvai nincsenek. Szine az évszakok szerint változik. Nyáron inkább vörösesbarna, télen barnásszürke, fehéres. Találhatók fehércsikos gímek is. (Ugyan hol? szerző.) Kisebb-nagyobb falkákban él, melyeknek vezére egy éltesebb és tapasztaltabb bak. Nappal nyugszik, éjjel legel. Növényevő. Mezőgazdasági vidékeken nagy károkat