Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

I. Rész: A szarvas természetrajza - 2. Az agancs képződése

— 30 — is okozhat, nevezetesen a burgonyaföldeket megdézsmálja, az ültetvényekben a fiatal hajtásokat összerágja stb. Hazánk erdős vidékein gyakran található. A szarvastehén rendesen 1—2, kezdetben fehérfoltos borjút vet. Egy kövér gim 125—200 kg.; agancsa 16—18 kilogrammot is nyom.« Teljesen érthetetlen, miképp lehet ily kevés sorban oly sok téves és helytelen dolgot megírni »az ifiúság számár a,« hazánk legszebb és legnagyobb vadjáról, mely ma már minden vidéken és minden piaczon előfordul. r Ugy látszik, egyetlen tudósunk, a ki az agancsot figyelemre méltatja és azt komoly tanulmány tárgyává tette, Lósy József, a ki »Az agancs fejlődése és biologiai értékérőU a »Természettudományi társulat« legutóbbi üléseinek egyikén érdekes felolvasást tartott. A »Vadászlap« a folyó 1903. évi 9-ik számában e felolvasásról a tudósok ékes nyelvén következőleg számol be: »Előadásában (Lósy József) saját vizsgálatainak eredményét abban foglalta össze, hogy a váltott agancs csökevényes szerv, kalluszszal regenerált apophysis. Fiziologiai természetének megfelelően túlteng. Csontanyagában a tengely és a kéregrész egymástól függetlenül, önállóan képződik. A tengely csontjának alapszövete kötőszövet, a gyuladásban lévő csonthártya felhalmozódó kötőszövete. Ez direkt csontosodik és egymásután három resorptió folyamat észlelhető benne, a melynek a czélja a velőüregek tágítása azért, hogy a rózsatő velőüregeivel össszefolyjanak és az agancs megmaradjon. Az agancs mai nap már csak az egymás mellett megjelenő agancsok azon abnormitásánál, melyet Altum duplafejüségnek nevezett, és a paróka-agancs esetében marad meg. Ott ideiglenesen, itt állandóan, mert védő ektoderma takaróval van födve. Az önállóan fejlődő kéregcsonton a csenevész jellem szembetűnőbb, mert közvetlenül a csökevényes bőr alatt fekszik. Az agancs tökéletlen kialakulásának, váltódásának a mohabőr megváltozása az alapoka. Eredetileg az agancs más természetű bőrtakaróval volt fedve, a mely a többi szarvképletek védő burkával egyezőleg csak szaru lehetett, Az agancs oly tülkös szarvnak a csökevénye, melynek magas rózsatöve s tömött diploés tengelycsontja volt; keletkezését a mioczén korbeli antilopék között kell keresni. Ebben a korban már a változás jelét is megtaláljuk: vannak fajok (Palaeomeryx, Cosoryx) a melyeknek kétféle szarvát ismerik: a fiatal állat csapos apophysisét és az öreg állat megnyúlt dichotomikus agancsát. Előadása végén egy mioczén korbeli, Sopron megyében. Borbolyán talált Palaeomeryx-faj szarvát mutatta be, a mely a homlokcsap egyenes folytatása és csak a csúcsán volt szaruval fedve.