Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

I. Rész: A szarvas természetrajza - 1. A szarvas és életmódja

Szerelmi indulatának a bika bőgéssel ad kifejezést, a mely bőgés annál gyakrabban ismétlődik s annál tartósabb, minél jobban beletüzesedik a bika a szerelmi indulatba; eleinte csak ritkábban, este és hajnalban hallatja bőgését, később már kora délután kezdi és késő reggelig egész éjjel bőg. A bőgésre befolyással van az időjárás is; hűvös, tiszta időben legerősebb, borús és különösen szeles időben ritkább sőt egészen elhallgat a bőgés. Az a vélemény, hogy a bőgéssel a sutákat hivja, vagy vetélytársait üzi a szarvas, teljesen téves, mert noha a bikák egymás erejét a bőgés hangjából tudják megítélni s ahhoz igazodva kerülik vagy keresik egymást, a bika akkor is bőg, ha vetélytársa nincsen s más teheneket már nem keres; a bőgésben tehát csakis szerelmi indulatának ad hangot. A gyöngébb szarvas bőgését fel sem veszi, de ha méltó, tehát veszélyes ellenfél közeledik a rigyetési hely felé, a törzsbika eléje megy és harczba áll vele, oly dühhel és elkeseredéssel küzdvén a családi tűzhelyért, hogy a harczolók egyike gyakran a csatatéren marad vagy később vérzik el sebeiben, néha mindkettő halálosan megsebesül. A rigyetési időszak alatt a bőgő bika alig eszik valamit s ha a suták esténkint ki is csalják a közeli legelőre, a belső tüz és féltékenység elfelejtetik vele az éhséget, úgy hogy a rigyetési időszak végével teljesen leromolva, lesoványodva vonul félre, hogy helyet engedjen a gyengébb bikáknak, s ezek pótolják esetleg azt, a mit ő koránál vagy túlerőltetésénél fogva elmulasztott. S mondhatom, hogy a mily szép és gyönyörködtető látvány a kövér, erejének teljes pompájában büszkélkedő szarvas, oly csúnya és émelyítő képet nyújt a leromlott, vézna, bakszagú bika, tenyérnagyságú, undorító rigyetési foltjával a hasán. Üzekedéskor a tehén is kellemetlen szagot terjeszt, úgy hogy a rigyetési helyek bűzét kevésbbé kényes orr is távolról megérzi s a ki jó szaglással bír, csendes, esőre álló időben fél órával később is megérzi az erdőben az elvonuló bikának, vagy még inkább a csapatnak szagát. A rigyetés a mélyebb és melegebb tájakon korábban, rendesen szeptember hó elején, a magasabb hegyekben szeptember közepén kezdődik s eltart október hó közepéig, néha a hó végéig. Vannak esetek, hogy a rendes rigyetési időszakon kivül télen vagy tavaszszal is hallani a szarvasbögést. Ez kivételképen megtörténik akkor, ha némely meddőn maradt suta rendkívüli időben való üzekedéssel felébreszti a bika szenvedélyét, a mint hogy ilyenkor a borítás és ennek következtében a késői ellés is be szokott következni. Magam is találtam egy izben bőgéskor, tehát szeptember hóban egy kimulófélben lévő, körülbelül kétnapos borjut a cserkészúton, a mely az ilyen későbbi üzekedésnek volt a gyümölcse.