Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

I. Rész: A szarvas természetrajza - 1. A szarvas és életmódja

— 26 — Noha a legtöbb vadászati iró azt állítja, hogy a szarvastehén 40—41 hétig hordja vemhét, én Raesfelddel tartok, a ki a vemhesség időszakát 35 hétre teszi. Nálunk ugyanis a bőgés október hó elején éri el tetőpontját és a legtöbb ellés junius hó közepén történik, ez tehát megfelel a Raesfeld által vélelmezett 35—36 heti vemhességnek. A tehén az ellési időre valamely sűrűség mélyébe vonul, és ott egy, legfölebb két borjúnak ád életet. Az újszülött borjú az első három napon át meglehetősen tehetetlen, de a negyedik, ötödik napon már lassan elkíséri anyját s egyhetes korában már a jó futó sem bírná elfogni. Az első napokban ha veszély közeledik, a kis borjú meglapul a harasztban vagy fűben s az anyja mindenféle ravaszsággal iparkodik a fenyegető ellenséget borjától elcsalni; a sassal, rókával, sőt a magános farkassal is megverekszik s első lábának éles csülkeivel oly csapásokat osztogat, hogy rendesen győztesként marad a csatatéren. Borját őszig, az üzekedési időig szoptatja, s a következő év ugyanezen időszakáig vezeti és tartja magánál. Az üszőborjú tizenöt hónapos korában üzekedik s két éves korában anyává lesz. A bikaborjú csak nyolczéves korában éri el fejlődésének tetőpontját, noha már hároméves korában tenyészképes, sőt én már ismételve láttam csapos bikaborjút rigyetési folttal a hasán. Ez a kivételes állapot azonban, véleményem szerint, csak ott fordulhat elő, a hol aránytalanul sok a tehén és kevés a bika. Fogságban a szarvas, különösen a suta, igen megszelídül s nagyon ragaszkodó és barátságos, de a bika az üzekedési korszakban nyugtalan, durva és verekedő lesz, úgy hogy a gondozóját is megtámadja s arra nézve is veszedelmessé válik. Az üzekedés dühében egyébként szabad területen is sokszor támadólag lép fel, különösen az úgynevezett gyilkos szarvas, mely rendellenes agancsa folytán lesz elbizakodottá és verekedővé, s üzekedési dühében megtámad embert, állatot egyaránt. A német vadászati irodalomban gyakran olvasunk az ilyen támadási esetekről, a midőn a szarvas a targalyt szedő asszonyokat, a szarvasmarhát, sőt a kocsiba fogott lovakat is megtámadta és megsebesítette; a saját kocsisommal történt meg, hogy midőn bőgéskor hajnalban kocsival utánam jött az erdőbe, egy derék tizenkettes háromszor megtámadta a lovakat s mindannyiszor csak erős ostorcsapásokkal volt elterelhető. Az üzekedés időszakán kivül a szarvas soha sem támadja meg az embert, még sebesülés esetében sem, de azért az elejtett és még meg nem dermedt szarvashoz óvatossággal kell közeledni, mert ilyenkor agancsának ütése vagy csülkeinek rúgása életveszélyessé válhatik.