Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

I. Rész: A szarvas természetrajza - 1. A szarvas és életmódja

— 20 — szintén a hüvelyes veteményeket, a mig gyengék és nedvdúsak, a burgonyát és répát a lábával kapálja ki a földből, a vadgesztenyét, melyet kiválólag kedvel, állítólag az agancsával veri le a fáról. Kedves eledele továbbá a különféle bogyó, a fagyai, a málna, az áfonya és a gyalogszeder; megeszi a gombát, vadgyümölcsöt, a fenyőnek, a nyárfának, a kecskefűznek rügyeit, sőt szükségből a hangát, a mohát és zuzmót. Kiváló csemegéje a fagyöngy. A réti szénához még szükség idején sem nyul, de a lóherfélék szénáját télen szívesen megeszi. Altum szerint a mérges belladonát is baj nélkül megemészti. A sót és a csersavat emésztése okvetlenül megkívánja, s a hol ezekben hiányt szenved, könnyen a fák csersavtartalmú kérgének tömeges hántására adja magát, óriási károkat okozván az erdőkben. A fürdés és különösen a dagonyákban való fertőzés, ellentétben az őzzel és a dámvaddal, mely soha sem fertőzik, a fővadnál elengedhetlen szükséget képez, a vizivásban azonban igen mértékletes. A mig nedvdús zöld legelőt talál, vizet egyáltalában nem iszik, csakis nagy szárazságok és kemény fagyok idején, a midőn sem a levegő, sem a táplálék nem tartalmaz elegendő nedvességet, keresi fel a vizet vagy nyalja a havat. Dr. Wurm V. azt mondja róla, hogy a mire Schwenninger, Kronecker és más hires orvosok figyelmeztetik az emberiséget, hogy a sok ital elpuhítja, petyhüdté teszi az izmokat, arra rég megtanította a szarvast az ösztön; a különbség csak az, hogy a szarvas megfogadja a tanítást, de az ember nem. A szarvas fejlődése, vagyis testének magassága és súlya vidékenkint igen különböző, a bika azonban mindenhol sokkal erésebb

T mint a tehén. Nálunk a jól kifejlődött bika kövér korában, tehát augusztus hóban a marján 140—150 cm. magas, testének hossza 200—250 cm., súlya 180—220 kg. Ennek arányában az öreg tehén súlya a 80 és 120 kg. között váltakozik. A szarvas érzékei bámulatosan ki vannak fejlődve, hallása és látása egyaránt kitűnő, de a szaglása különösen hihetetlenül éles. Midőn a tapasztalt vadászok azt mondják, hogy a fővad több száz lépésre képes szimatjával megérezni az embert, a becslés inkább alacsony mint magas, mert én gyakori és alapos megfigyelésből mondhatom, hogy kedvező széllel és megfelelő területen oly távolságokra megérzi az embert, a minőt mi tapasztalásból merített meggyőződés nélkül feltételezni sem mernénk. A sopronmegyei kapuvári éger-erdő fővadban tudvalevőleg igen gazdag, a szarvasok itt esténkint csapatostul vonulnak ki észak felé a hansági rétekre s elbarangolnak a Hanságot szegélyező mosonmegyei szántóföldekre is. Alig ismerek szebb, a vadász szemének